Akárki, akármit mond, rohadt irigy nép vagyunk. A most olyan divatos kifejezéssel élnék: mindenre IS irigykedünk. Még a másik petefészek gyulladására is, ha azért az illető kapott a gyógyszertárban (ráadásul attól az elképesztően jóképű fickótól) ingyen széklettartályt. Soha nem lehet tudni, hogy nekünk, a gyerekünknek, esetleg az onokának mikor lett volna rá szüksége.

Az egy dolog, hogy képtelenek vagyunk a másikkal örülni, az tiszta sor. Miért tennénk? Minek örüljek annak, hogy a barátnőmnek jól megy? Nekem megy jól? Nem! Hát, akkor meg mégis minek kellene örülni? Vagy, ahogy egyszer a vonaton hallottam: olcsóbb lett attól a kenyér? Nem? Na, ugye! Akkor meg mitől lenne nekem jobb? Örüljön ő, engem meg hagyjon békén. Inkább kérdezze meg, hogy vagyok, én meg majd panaszkodok napestig. Azt bármikor tudunk. Bármire IS. Szar volt a fagyi tegnap a központban, leette a gyerek a terítőt, híztam két dekát, eltört két nyolc éves ruhacsipeszem is, megjött, most megint nincs szex pár napig. Ugye? Mennyi minden van itt, ami miatt lehet nyávogni! Hiszen az majdnem pont akkora élvezet, mint az irigykedés.

 Az teljesen mellékes, hogy ezzel kapcsolatokat, barátságokat nyírunk ki. Arról nem beszélve, hogy a legtöbbször tárgyak, mulandó dolgok miatt esz minket a fene.

Betegesen imádunk mások pénztárcájában kotorászni. Mennyi pénze van? Honnan? Akárhogy számolom, ennek a kocsinak az ára sehogy se jön ki! Ki adta neki? Az anyja? De annak az eddigi nyugdíja és a megtakarítása fél millával kevesebb, mint amennyibe az került. Akkor hát honnan szerezte a pénzt?

Miből mennek ezek évente háromszor nyaralni, majd négyszer síelni? Már megint új táskát vett? Hány cipője van ennek?

Az a pasi meg mégis hogy néz rá? Miért nem rám néz úgy? Én sokkal jobb nő vagyok! Na, majd én megmutatom annak a hülye picsának, hogy rám még úgyabbúl néz! Hé, komám, ezeket a didkókat nézzed, ne azt! Az mű, másfél milláért vette neki az impotens fickója. Bezzeg az enyém a szoptatástól nyúlt meg akkorára, hogy most akárhányat hajtogatok belőle neked! Tökmindegy, hogy mindenki házas, és senki sem keres kalandot, de akkor is jobb nő vagyok! Hogy ki ő? Ja, az egyik legjobb barátnőm, de akkor is, most lendült be a vállalkozásuk, nehogy már még a pasik is őt nézzék meg előbb! Persze, imádom, mindjárt hívom is shoppingolni. Ja, nem, mert, ha vesz valami k.va drágát, amit én így hó végén nem vehetek meg, tuti agyvérzést kapok. Hogy miért megy ilyen furán? Ja, mert gyerekkorában olyan szegények voltak, hogy nem telt nekik téli cipőre. Lefagyott a lábfeje, a frontokat is nagyon érzi, olyankor napokig fetreng a fájdalomtól. De ennyi pénzzel, ilyen autóval rohadtul nem tudom sajnálni.