2021. júl 17.

A magyar ember és a sorban állás

írta: Falusi Élet
A magyar ember és a sorban állás

Tegnap teljesen véletlenül egy brit tudósok által szervezett kutatásban vettem részt. A magyar sorban álló embert figyelhettem meg természetesen közegében, aktív időszakában.

Gyanútlanul érkeztem meg a posta épületéhez reggel, nyolc óra előtt három perccel. Utánam hatvan másodperccel érkezett meg az első önkéntes. Ahogy a fiatal postáslány kinyitotta az ajtót, én léphettem be elsőnek, ami így visszagondolva, kész csoda. Mondjuk annak fényében is, hogy udvariasan megfogtam az idősebb úrnak az ajtót, hogy be tudjon fáradni, amire ő úgy reagált, hogy sehogy.

Két levelet adtam fel, és két csomagot szerettem volna elhozni. Az első levél egy sima elsőbbségi. A második viszont ajánlott elsőbbségi küldemény merészelt lenni úgy, hogy számomra természetes módon előre regisztráltam a küldeményt az interneten, hogy ne ott kelljen feltartanom a sort. Ám a különösen veszélyes kijelentéstől, miszerint "tessék, itt vannak a küldemény adatai", természetesen azonnal felborzolódtak a kedélyállapotok. A sorban álló, mindig, mindenhová siető magyar elégedetlenül fújt egyet. Ez a mondat ugyanis megrángatja a "de kurva sokáig fogok én még akkor itt állni" idegszálat, és ingerült, fújtató reakciót vált ki.

Ekkor érkezett meg még két önkéntes: egy másik, hasonló korú férfi, és egy nő.

Szóltam, hogy akkor kérem a két csomagot: egy fizetős és egy nem fizetős.

A "két csomag" azonnal lefuttatta az első úr agyában szándékosságot kereső programot. Amíg a rendszer nagy erőkkel dolgozott, az úr a másik, zárt ablaknál lévő pultra támaszkodott két tenyerével, és a fejét tehetetlenül lógatta közéjük.

– Nem találom a másik csomagot.

A férfi azonnal megnyugodott, hiszen tudta, vége a három perce tartó rettenetes kínnak.

– Egy pillanat, megkeresem az e-mailt, amiben benne vannak az adatok.

Az egyed fejében ekkor dobta ki a rendszer a talált hibát: szándékos feltartás, szórakozásból történő ablakból el nem takarodás. A férfi nyög, sóhajt, rángatózik.

– Mi is a neve? Megnézem még egyszer!

Ekkorra ér el a sor végéig a feszültséghullám. A második úr is fújtatni kezd, a bő egy perce sorban álló nő, pedig határozott lépéssel kiáll a sorból, hogy dühös tekintettel végigmérje az alapvetően felkészült, mindent a lehető legrövidebb idő alatt elintéző engem.

– Nem találom, biztos ma viszi ki a postás.

– Meg is van az e-mail, itt a csomag száma, azt írja, itt van már a postán.

Három különböző torokból feltörő hörgés, morgás. Nő újra kilép (húsz másodpercen belül másodszorra), hogy jelezze, ő már kurva ideges, mindjárt széttépi a sertések véreredményét a két számlával együtt, amit a levelekért kaptam.

Csomag megérkezik, a hangulat a tetőfokán. Ketteske és hármaska remeg az idegtől, hogy vajon mit fog egyeske kérni a lassú tetű, alkalmatlan, idiótától. Miután én távoztam, a közellenség a postás lesz, hiszen az van ott, azt érdemes gyűlölni, és fenyegetően méregetni. Ha az egyes számú önkéntes valami bonyolultat kér, onnantól természetesen ő lesz a düh okozója. Ha ő távozik, ismét a postás, majd a sorban következő, és így tovább...

Mint kiderült, egy másik, hasonló kutatás is folyt, amiben az autósok mérhették össze nem létező önuralmukat. Pénteken, dél körül, a minden irányból beömlő nyaralók tömegében.

Az egyik mérési pont, egy főút, és egy alsóbbrendű út találkozása. 7-8 autó várja, hogy rákanyarodhasson a főútra, ám az út szélén áll egy konténerszállító, amit ki kell kerülni, de a sor mögötte is áll. A kutatás célja felmérni, hogy ki bírja megállni, hogy ne álljon türelmetlenül a teherautó mellé, akadályozva ezzel a főútról lehajtók forgalmát. Egészen konkrétan, ellehetetleníteni, hiszen három autó már nem fér el egymás mellett. Jelentem, mögöttem egyik autós se gondolta úgy, hogy neki az ő oldalán lévő akadály mögött kellene türelmesen várnia nagyjából fél percig. A sorban állás ugyanis egy türelmetlen várakozóban, akinek az idegrendszerét már legalább kétszer megtépázta az összes, ide utazó "bnk pesti", olyan felfokozott idegállapotot idéz elő, ami elsötétíti az agy szinte egészét. Innentől kezdve csak a kitörésre tud koncentrálni. Sem tárgyakat, sem más embereket nem érzékel, csak a vélt menekülési utat. Ugyanez történik akkor is, amikor a sorban álló magyar simán elállja a kereszteződést/körforgalom kijáratot, óriási torlódást okozva ezzel. Ilyenkor egészen egyszerűen azt gondolja: ki nem szarja le, hogy más rendeltetésszerűen használná a kereszteződést, ha egyszer ő nem hajlandó fél méternél távolabb lemaradni az előtte állótól, ami köztudottan súlyos pszichés zavart okoz.

img_3218_2.JPG

Szólj hozzá