2021. nov 21.

A kartondoboz

írta: Falusi Élet
A kartondoboz

A zuhany alatt álldogálva, több, mint egy óra magamra fordított idő után, azon gondolkodtam, hogy pontosan miket is vegyek majd a tartós élelmiszer csomagba. Ismét arra jutottam, hogy én inkább finomságokat küldenék a rászorulóknak, hiszen a legtöbben úgyis a szokásos dolgokat viszik majd: liszt, cukor, tészta, hasonlók. 

Eszembe jutott, egy időben mennyire nem szerettem az élelmiszer gyűjtést. Nem emlékeztem, hogy miért, csak valami rossz érzés fogott el, ha jöttek az áruházban, hogy vásároljak a rászorulóknak is. Mindig megtettem, de volt valami, ami miatt nem szívesen. Jobban szerettem ismerősökhöz elvinni, akikről tudtam, kinek adják majd oda. Bántott, hogy ilyen bizalmatlan vagyok, még ezen a téren is, de olyan erős volt ez az érzés, hogy képtelen voltam mellőzni. Az elmúlt években sokat fejlődtem, bár igyekeztem kicselezni a rendszert, hogy még véletlenül se akadjak olyanba, aki élelmiszer adományt kér.

Az agysérüléssel eltűnt emlékeim a legritkább esetben jönnek vissza. Nagyon kevés ásta fel magát abból a különös rejtekhelyről, ahová az elmém száműzte őket.

De most, a kakaós tusfürdő és a hamvasító balzsam illatának hatására, beugrott egy kép.

Az akkori barátnőmmel üldögéltünk a rózsadombi villa konyhájában. Friss, hűs volt a levegő, ami a nyitott ablakon áradt be ránk, miközben eszegettük a friss péksütit, ittuk az illatos kávét, nevetgélve emlegettük fel az előző esti buli eseményeit.

Felrémlett az a halvány irigység, hogy olyan jól megvannak a sikeres üzletember párjával, míg én egyszerűen nem találom az igazit. Az én, szeretőkkel tarkított életem olyan szétszórtnak, az övék olyan letisztultnak tűnt. 

Mielőtt elindultunk, szokás szerint felmosott mindenhol domesztosszal, majd a felmosófejjel letörölte a papucsok talpát. Mosolyogva kaptam fel az enyémet, és tartottam oda neki, ahogy mindig.

Mielőtt a konyha padlóját is sorra kerítette volna, lekapott a pultról egy nagy kartondobozt. Kinyitotta, és megkérdezte, kérek-e valamit. Mondjuk ananász befőttet vagy babkonzervet. Nem is tudtam mire vélni. Miért kérnék? Mi ez?
Ja, hát élelmiszer adomány doboz. Van benne mindenféle. Meg a többi doboz is tele van. Rengeteget kapott az egyesület, kénytelenek voltak hazavinni, meg a többiek is. 

Nem emlékszem minden szögre, ami a barátságunk koporsójába került, de az érzés, ami akkor fogott el, egészen biztosan köztük van.

Szóval, ja. Pár üveg mogyorókrémet, dzsemet, meg olyan raffaello szerű kencét fogok vinni idén azoknak a fiúknak, akik a legfinomabb kávét készítik a környéken. Ők biztosan nem lendítik fel az egészet a saját konyhapultjukra.

nutella.jpg

(A képet az internetről szedtem, beírtam a képkeresőbe, hogy mogyorókrém, és a százötvenkettediket kiválasztottam.)

Szólj hozzá