Az elébb olvastam, hogy:

"Tisztes család vagyunk, nem iszunk, nem dohányzik senki, unoka, gyerekek, nincs válás, családi házak, autók , nincs hitel, mindenki dolgozik,-csak úgy mondom- és jön egy ilyen!"

Ha esetleg itt covid, meg karatén sorozatok (a lányom úgy gyűjti a határozatokat, mintha muszáj lenne), megváltozott életkörülmények között valaki elfelejtené, miről ismerszik meg a tisztes. Ciki, mert ugye eddig simán azt hihettük, hogy a nem iszom, nem dohányzom, nem kefélek félre már elég. Ha! Meg még mit nem! Nincs onoka? Elkummantottuk a családi házat, és nincs jogsink? Ennyi...csúnya bukta, pedig kicsin múlott. 

Csak úgy mondom...

Mielőtt elfelejtenéd. Az elvált, panelban lakó mindenedet.

Hogy hol olvastam? Az vicces: egy kis cuki csopiban, ahol segítséget, tanácsot kérnek a nők egymástól. A posztoló is épp segítséget kért egy beteg családtagjával kapcsolatban. Csak hát, bebiztosította magát arra az esetre, ha jönnének a kárörvendők. Gyorsan felsorolt minden olyan, számára alantas dolgot, amitől a másik jól elszégyellheti magát. Biztosra ment, jó sok szörnyűséget odabaszarintott, remélve, egyet legalább mindenki magáénak tudhat. Gondoljunk csak bele, hány olyat ismerünk, akinek nincs unokája? Ugye? Nincsenek családi házai, mert a tisztes embernek ma Magyarországon legalább kettő is van.

Csak úgy mondom...

Fél évente egyszer nézek rá erre a csoportra, de csak ezért. Mindig van téma, és Anyukám azt tanította: mindenkit arra kell használni fiam, amire való.