Múlt héten a szülőin az óvónéni olyat talált mondani, hogy most kezdődik a sáros időszak. Nagy erőfeszítésembe tellett nem felállni és magyarázatot követelni. Milyen sáros időszak????? Amióta leköltöztünk, ádáz harcot vívok a cuppogós, ragadós, mindent elborító sárral, erre valaki azt mondja, hogy a java majd csak ezután jön? Szörnyű érzés volt, ami szúrós gombócként befészkelte magát a gyomromba, lüktetett a fülemben és a szemem előtt is mindenféle rémképek cikáztak. Másnap "elő is vettem" egy helyi lakost, hogy mégis mi volt ez a kijelentés, miről beszélnek? Ő végül csak a tavasszal magyarázta. Kicsit megnyugodtam. Nem kellett volna. A héten elkezdett esni az eső. Hétfőn kérdeztem a férjemet, mit gondol, ki tudunk-e ...

A múlt hét vége csupa izgalom volt! A csütörtök délelőttöt a konyhában töltöttem, hogy tudjak egy kis ellátmányt vinni a férfiaknak, akik megállás nélkül dolgoztak, hogy minden elkészüljön, mire eljön a várva várt pillanat.

Ezzel indultam útnak és mikor kiértem a Telepre, engem is elfogott az izgalom, amikor megláttam a kamiont! :)

A gyerekek is teljesen lázba jöttek, főleg a fiam, akit innentől kezdve semmi más nem érdekelt. Még a kamion tartalma sem.

Pedig ők sem mindennapi látvány! :) Vemhes mind az összes. Nagyon izgalmas, alig várom, hogy megszülessenek a kicsik. Bevallom, engem nagyon izgatott, hogy vajon rugdosnak-e a bocik is úgy, mint a kisbabák. Mivel nem értek hozzá, vemhes üszőt sem láttam még sosem, szép ...

Nagy volt az öröm ma reggel!

A tócsám kiszáradt!!! Van remény, hogy egyszer kiszikkad a föld és bárhová lehet lépni! :)

Itt a Faluban az emberek nem veszik el azt, ami másé, így aztán senki sem tart attól, hogy elvesznek tőle valamit. Felteszem, emiatt sem érdekelt senkit különösebben, hogy a kapunkat bezárni nem kis feladat. Vagy az alsó utcára néző kaput használták elődeink kizárólag. De ez a kilincs nem semmi akkor sem. Ha kicsit kisebb lenne a kezem és vékonyabbak az ujjaim, talán el tudnám fordítani a kulcsot könnyedén. Így viszont két ujjal elkezdem felülről, majd óvatosan alulról fejezem be a műveletet, mert azért fáj is odadörzsölgetni a kezem napjában többször. Arra, hogy a hátsó kaput használjam, egyelőre nincs ...

Ma délután, gumicsizma takarítás közben éreztem, hogy a sárleverő izmom határozottan sokat fejlődött. Egész könnyedén ütögetek össze bármilyen cipő-, bakancs- és csizmasarkat. Sőt, azt vettem észre, hogy ha meglátok egy lábbelit, már nyúlok is utána, hogy sártalanítsam. 

De ahol így telik a szombat, ott szükség is van erre a szuper képességre.

A fiam készségesen segített a férjemnek gereblyézni, ami rá is fér az udvarra.

A mai délután nagyon hangulatos volt. Egy "kosárkába" kávét, sütit készítettem és miután összeszedtem a fiamat az oviból, kimentünk a Telepre, hogy uzsonnát vigyünk a dolgozó férfiaknak :).

A fiamnak egy kis csíkos zacskóban elvittem a gumicsizmáját, hogy ne a cipőjét sározza össze. ...

Szóval ettől a géptől vártam én, hogy kihúzzon a sárból, nem a négy keréktől.

Szeretnék még két nagyon fontos szereplőt bemutatni. Az egyik az a bizonyos tiszta emésztő, ami tele van talajvízzel és elszórakoztatja a gyerekeimet:

A másik pedig a tócsa a szőlő és a rózsák tövében. Ezt nézem minden reggel (aggódva), hogy mekkora, ezzel informálódva a talajvíz lehetséges szintjéről. Ez a talajvízszint ugyanis nagyon aggaszt és nyomaszt.

Íme:

Nagyon gusztusos kis tócsa, tudom, szívesen eltakarítanám én onnan a szemetet, csak hát a mocsár csak arra vár, hogy odalépjek és megegyen. Majd a nyáron. Magas prioritással kezelem természetesen.

A fiam óvodába jár! Nem volt itt kérem beszoktatás, meg anyuka berángatása az oviba, ha sír a gyerek, hogy vigye haza (!!!). A gyerek érdekes módon jól van, mindent megeszik (még a saláta levest is, a salátával együtt!!!), alszik ebéd után és teljesen oda van az óvó néniért. Én is. Minden nap úgy hoztam haza, hogy a könnyeimmel küszködtem, hogy ilyen kedves, lelkiismeretes pedagógusokat nem is láttam még. Nagyon jól esik látni, hogy az óvó néni simogatja, szeretgeti a gyerekemet. Jó látni, hogy a fiam szeretettel bújik hozzá és biztonságban érzi magát. Ráadásul az ovi 8 perc séta a háztól. Kívánhatnék ennél többet? Kizárt.

Február másodikán elkezdtük az óvodát. Reggel 9 órára elvittem, majd 11 óra körül haza is hoztam 39 fokos lázzal. Ez a hét erről is szólt. Mind a négyen fetrengtünk a láztól és a gyengeségtől, a férjem és a lányom annyira köhögtek, hogy már lassan nekem is elviselhetetlen volt.

Sár, sár, sár

Olyan a sár, hogy nehezen hittem el, hogy ilyen létezik. Ragad, kemény, mégis olyan könnyedén bele lehet süppedni térdig, hogy ihaj. A szép bordó autó kívül, belül sáros, koszos, poros. Főleg az zavar, hogy belül. Ráadásul sár szaga van az autónak. Eleinte próbáltam védeni, amit lehet. A gyerekek ülésébe egy-egy pólót tettem, hogy legalább azt megvédjem. A két póló koszosan, egy csomóban, letaposva hever a padlón, mint két ...

Január 23-án érkezett meg a kis karaván a FALUBA.
Három nap kő kemény munka után lakhatóvá, sőt otthonossá is vált a sárga házikó. Ahogy a segítség elment, elkezdtem a gyerekekkel felderíteni a terepet, hogy mire egy hét múlva elkezdődik az ovi, jól ismerjük a lehetőségeket.
Az oviban lejelentkeztünk, hogy február elsején kezdeni szeretnénk. Itt már ajánlották is Ica néni boltját, ahol szinte minden beszerezhető, így fogunk kapni ovis ágyneműt is. Nem kaptunk, de a lényeg nem is ez. Felhívott a férjem, hogy kellene neki egy sapka és szerintem Ica néni árul-e. Mondtam is neki, hogy biztosan árul, Ica néninél minden van. Később újra felhívott, hogy elmesélje, nem volt benne biztos, melyik is az Ica néni boltja, így a mellette levő ...