Olyan igazi falusi hangulatú napjaink voltak! Virágba borultak az árkok is, ami nekem sokkal inkább falusi hangulatot idéző, mint az ablakban vagy a villanyoszlopon lévő szép, cserepes virág. A kerítésünk kőből van és olyanra van festve, mint a ház, szép sárga az is. Kicsit alacsonyabban van, mint az utca többi háza, így könnyen be lehet látni hozzánk, főleg bicikliről. Mókás, amikor valaki elmegy a ház előtt és nyakát nyújtogatva kukucskál be, miközben én például teregetek és mindezt jól látom. Mindeközben pedig olyan, mintha egy méhkaptárban lenne a fejem, mert úgy döngicsélnek, zúgnak a mindenféle apróságok, hogy hihetetlen. Látni nem is lehet semmit, csak hallani a folyamatos döngést. Süt a nap, néha bekiált valaki a ...

Egyik nap, mikor az esti biciklizésemre indultam, olyan furcsán éreztem magam. Nem tudtam először beazonosítani, mert elég fáradt voltam, de inkább volt kellemes, mint kellemetlen. Aztán rádöbbentem. A friss levegőn végzett fizikai munka (délelőtt és délután is 1-2 óra kapálás) okozta fáradtság. A legjobb fáradtság. Az ember arca kipirult, szélfútta, nehezek a végtagjai és úgy érzi, igazán megérdemli a pihenést a nap végén. Azért elmentem biciklizni, mert kiváló levezetése a napnak. Meg is ragadom az alkalmat, hogy bemutassam egyik barátnőmet. Kicsit rozsdás, kicsit görbe, de az enyém :).

Ez egy nagyon különleges kapa, mert ez még az Édesanyámé volt, és elég sok időt töltöttek együtt. Ennek ellenére egy csepp könnyet sem ...

Bármilyen hihetetlen, olyan sok dolog volt az elmúlt időszakban, hogy egyszerűen nem jutottam el oda, hogy összeszedjem a gondolataimat és le is írjam. Aaaaanyira el vagyok havazvaaaa ;).

Először is helyesbítenem kell az előző bejegyzésben leírtakat. Csúnyán lehúztam a csütörtöki mindenes piacot, pedig három nagyon szuper szőnyeget vettem a lakásba, ráadásul kevesebbért, mint amennyiért a Városban vettünk legutóbb egyet, úgy, hogy az sem volt egy drága darab. Emellett kiderült a szódás titka is. Nem kell őt várni, meg az árokparton álldogálni, sőt! Az üres üvegeket ki kell tenni az ablakba, mellé tenni annyiszor 50 Ft-ot, ahány üveg van és kész. Ha arra jár, szépen kicseréli, elveszi a pénzt és mindenki boldog. El sem tudom ...

Miután a Falu igen messze van mindentől, a szolgáltatások házhoz jönnek. Először ez nagyon meglepett és meg is ijesztett, hogy ezek szerint nagyon a világ legvégén lehetünk, ha ide minden zenélős teherautóval jön.

Hétfőn érkezik a hápogó, nyerítő, múzó takarmányos autó.

Kedden, a megy a gőzös zenéjére rikoltozik a hangszóró, hogy: Itt a vizes! Mint kiderül, szódavizet hoz. Ezt nagyon szeretném ki is próbálni, illetve rendszeresen használni, mert a szódavíz jó dolog. Alig várom, hogy egy szép kedden azt mondjam a gyereknek: mindjárt megyünk sétálni kicsim, csak előbb kiállok az utcára, hogy megvárjam a szódást. :)

Szerdán jön a Family Frost a kb. tizenhét évesnek kinéző sofőrrel. Ő érdekes módon egész nap föl-le ...

A kerékpározás akkora élmény! El is felejtettem már, hogy mekkora. Gyerekkoromban mindenhová bringával mentünk és már tudom, miért. A kis csomagom a hátam mögött szintén nagyon élvezi. Nézelődik, időnként pedig csapkodja a hátam, hogy gyorsabban tekerjek. A múlt hét ezzel telt. Mentünk mindenfelé, a kocsi közelébe se mentem :). A hét vége felé végre kaptunk egy kis meleget is. A lányom ki is szökött a teraszra napozni.

Természetesen jól meg is fázott, de nem az a lényeg.

A hétvégét és e hét elejét a Városban töltöttük. Sőt. Szombaton bementem a Citybe is, ráadásul tömegközlekedtem, úgyhogy most aztán úgy feltöltekeztem nagyvárosi élményekkel, hogy ihaj. Például szombat este sorban álltam 20 órától 21:15-ig egy ...

A tizedik hét újabb áttöréssel indult. Segítettem behajtani az állatokat! Nagyon büszke voltam magamra, annak ellenére, hogy gyakorlatilag csak ott álltam és értelmesen néztem. Erről nincs kép, de én akkor is tudom, hogy megtörtént és igenis komoly szerepem volt, hogy akkor az állatok nem a legelőn éjszakáztak. 

A hét meglehetősen szeles volt és olyat tett, amit el sem hiszek, hogyan tudta.

Nem is nagyon voltunk a Telepen az elmúlt napokban, akkora szél volt, ráadásul a telepi szél akkora, mint a falusi ötször.

Itt a faluban más vallás uralkodik, így itt húsvét jövő héten lesz, ettől függetlenül ünneplőbe öltözött a "belváros". Ez az óvoda előtti park:

Ez pedig a központ központja:

Nagyon hangulatos. Főleg, ...

Hétfőn Emmám felkiáltott: Anyuci, ott a liba!

Mostmár tényleg olyan igazi falusi hangulat uralkodik. Egyre több a munkagép, jönnek-mennek a traktorok, dolgoznak a gépek a földeken és még a gólyák is elkezdtek visszaszivárogni. Szerencsére melegszik az idő is, tényleg kerekedik a világ. :) 

Múlt hétvégén ismét ketten rendeztük a napi teendőket a Telepen. Délután bementem a karámba a gyerekekkel a szokásos tápszeres bocietetésre, a férjem addig a legelőn ellenőrizte a villanypásztort. Amint egyszer felpillantottam, látom ám, hogy a teljes bagázs ott áll körülöttem, de még a bocik is. Kicsit beleremegtem, de gondoltam, baj nem lehet, a tehenek nem harcias állatok, noha örülni nem örültem a hirtelen jött népszerűségemnek. Aztán ...

Végre, itt a tavasz! Süt a nap, finom, friss a levegő és végre egyre többet lehetünk kint. El is fáradunk rendesen estére. A gyerekek bámulatosan feltalálják magukat. Nincs (felállítva) trambulin itt:

Kép eltávolítva

Nincs csúszdás mászóka komplexum:

és persze, ami örök és megunhatatlan:

Kép eltávolítva

De nem csak az élvezet, hanem a munka is felélénkült, mindenki újult erővel áll neki a kinti munkáknak. Ezt a képet hétfő reggel, oviba menet készítettem. :)

Végre nekem is jutott komoly munka, megetethettem az egyik bocit, aki nem kap elég tejet az anyukájától. Evés után pedig hagyta, hogy kicsit megsimogassam, megvakargassam. Puha, selymes, ragyogó fekete szőre van, jobb volt, mint kutyát simogatni. Ő ugyanis ...

A múlt hét java részét a Városban töltöttem a gyerekekkel, akik betegek voltak. Az óvó néniktől jól visszakapták azt, amit ők adtak nekik szeretettel. Természetesen nagyon élvezték az otthoni létet, hiszen az ő fejükben még mindig nem tisztázódott, hogy akkor mi is a helyzet ezzel a Sárga Házzal, meg a Faluval. Ennek örömére el is ment mindenki szépen fodrászhoz, az évek óta jól bevált fodrászatba, jöttek Mamáék is, Anyuci ment fogszabályozni, sőt még a Citybe is kontrollra, tehát minden fontos dolgot elintéztünk a Városban és környékén. Kicsit értetlenül fogadták a visszatérést öt nap után. Látszott a kis tekinteteken, hogy végképp elvesztették a fonalat. Nekem is furcsa volt, bevallom, mert hosszú volt az öt nap, rengeteg ...

A hétvége csupa izgalomban telt, ugyanis már nagyon nyögtek, szuszogtak a tehénkék, folyamatosan lestük, mikor indulnak be az első ellések. Mindenki beteg volt ráadásul, így megbeszéltük, vasárnap ketten etetjük meg az állatokat és teszünk alájuk friss almot is. Pénteken meg is néztem, hogyan csinálják a mesterek.

Alig vártam a vasárnapot! Elképzeltem, ahogy halált megvető bátorsággal bemegyek a tehenek közé, arrébb tessékelem őket a férjemtől tanult módon, majd ügyesen levágom a hálót a báláról, leszedem a nedves, rothadt részeket, mindeközben továbbra is ügyelve, hogy ne jöjjenek közel. Csupa izgalom ez az egész! :)

El is érkezett a várva várt pillanat, izgatottan lihegtem a férjem nyakában, megállás nélkül arra ...