Az elmúlt egy hétben annyiféle férfitípusba futottam bele, hogy egyszerűen meg kell írnom. Félő, képekkel nem szolgálhatok. Vicces fotókat tölthetnék le a google képkereső segítségével, de az meg olyan bendzsa.

Egy-egy rövid történeten keresztül szeretném bemutatni a helyi keménylegényeket.

Kezdeném a kedvencemmel (aki ezt az írást ihlette egyébként), az echte falusi macsóval . Vele a traktorboltban találkoztam. Épp egy számomra ismeretlen alkatrészért álltam sorba (tehát nem pumpáért). Egészen konkrétan résolajcsőért. Mondom is, hogy mit szeretnék, erre Sanyi azonnal közbevágott: Na, de mégis mibe? Mert az nagyon nem mindegy! Ráadásul igen szigorúan tette mindezt, aggódtam is, hogy új eladó van, aki nem olyan jófej, mint a ...

Régóta érik már ez a bejegyzés. Nem is értem, tavaly hogy mehettem el mellette. Pedig ugye volt akkor is két igazi fesztiválunk. Igaz, rettenetesen meleg volt, olyan igazi, elviselhetetlen hőség, ráadásul a férjem családi összejövetelével is egybe esett, úgyhogy nem igazán kapott hangsúlyt.

Azért, ha valaki azt mondja, falunap, akkor nagyjából mindenkinek ugyanaz jut az eszébe róla: két részeg ember tántorog egy színpad előtt, amin két helyi fellépő másik két részeg kíséretében nyomja a lakodalmas szintipopot. Ez alapvetően így is van, csak mielőtt elérkezik ez a kép, addig azért történik egy s más...

Kezdjük a szomszédos faluéval. Itt például kifejezetten aktív volt a nép. Volt pörkölt főző verseny, focibajnokság, sőt ...

"Love is in the air
Everywhere I look around
Love is in the air
Every sight and every sound
And I don't know if I'm being foolish
Don't know if I'm being wise
But it's something that I must believe in
And it's there when I look in your eyes"

Egyszer egy esküvőn voltunk, én szingliként és éppen engem piszkált a rokonság egy része, hogy miért nincs fiúm, ment a csipkelődés, "vicces" beszólogatás, amikor Attila, a nagynéném férje, akit én nagyon, de nagyon szerettem (sajnos pár hónapja elment) megjegyezte: Nevetgélünk, nevetgélünk, de nem is olyan egyszerű dolog ez. Talán az egyik legnehezebb dolog az életben társat találni. Emlékszem, fellélegeztem. Végre, valaki feloldozott bűnöm alól, hogy egyszerűen nem találom azt az embert, pedig ...

Ma délelőtt kiszaladtam a telepre, amíg a hurka sült szépen magában, hogy kicseréljem a törölközőket tisztára. Erre mit látok???

Kíváncsian osontam körbe, hogy mégis ki az az arcátlan, aki kijön ide inni? Vagy is pontosabban kik azok, akik ennyire nem bírják kivárni a kocsma megnyitását és vasárnap itt iszogatnak. Nagyon megdöbbentem, amikor megláttam a tetteseket. De ők is.

Fénykép eltávolítva

A felbujtó azt hiszem, ő volt. Ábel, egyenesen a rengetegből.

Fénykép eltávolítva

De itt már hiába suttogja ijedten, hogy gyorsan srácok, elbújni!!!! Lebukott. Kész, Emma többet nem megy abba a csoportba.

Bezzeg az én gyerekeim! Ők otthon milyen kulturáltan eljátszanak.

Ültettek búzát a virágok közé:

Zabot a gaz ...

Ismét felülíródott a tervezett bejegyzésem. Már nem is akarom azt megírni úgy. Hagyom, hogy vezessék a kezemet és írok arról, ami magától jön.

Tegnap nagyon sűrű volt a program és rendkívül változatos. Reggel rohanva mentünk a Közeli Városba, igazolásokat, banki papírokat intézni. Szépen felöltözve, kisminkelve, illatosan. Hazaérve gyorsan kényelmesebb ruhába bújtam és az előző este kitöltött, kinyomtatott papírhalmot sorba rendeztem, közben elláttam a gyerekeket, teregettem, mosógépet pakoltam. Mikor megjött az ellenőr úr, mindent aláírtunk, átbeszéltünk, közben sűrűn nézegettem az órámat, mert sietnem kellett. Amikor elment, felrántottam a gumicsizmámat és már tűztem is ki a telepre. Letettem a kocsit és gyalogosan ...

Már épp összeállt a fejemben az új bejegyzés, amikor tegnap biciklizés után a gyerekek megkértek, hogy vigyem el őket is egy körre az ilyenkor jól eső zuhanyzás helyett. Mindenkit elvittem valameddig a faluban. Mivel Emma a legkisebb és legkönnyebb, őt vittem legmesszebbre. Gondoltam, megnézhetnénk Ákos éppen megnyitni készülő sörözőjét/borozóját, és egy olyan látvány tárult elénk, ami mindent felülírt. Még hogy a romkocsma kizárólag a City privilégiuma! Hát, nem.

A lampionok és a pöttyös bögrék még nem értek ide, de a buszmegálló, ahonnan ingyenes lesz majd ide a járat már elkészült.

Viccet félretéve, nem is olyan egyszerű errefelé a szórakozni vágyó fiatalok élete. Innen ugye más városba csak autóval lehet ...

Sokszor gondolja az ember azt, hogy olyan helyzetbe került, aminél eddig nem volt lejjebb. Sőt, azt gondolja, már nincs is lejjebb. Nekem az agyműtét utáni állapot volt az, ahol úgy éreztem, elérem a mélypontot. Fájdalomban, lelki és fizikai állapotban is. Annyira kiszolgáltatott voltam, aminek töredéke is összetört volna. Vártam, hogy túl legyek az egészen, csak egy emlék legyen és tudjam, annál az állapotnál csak jobb létezik. Hiszem, hogy nekem ezt meg kellett élnem, nem bánkódom miatta, akkor is zokszó nélkül tűrtem, de azt is tudom, hogy soha többé nem szeretném átélni. Sem az elviselhetetlen fizikai fájdalmat, sem a végtelen kiszolgáltatottságot.
Hogy mi köze ennek a falusi léthez? Nagyon is sok.

Múlt héten szerdán elmentem a ...

Tegnap 11 órakor kaptam magam és kiszaladtam a malactelepre azzal, hogy legkésőbb 11:30-ra haza is érek, mert csak kiviszek valamit Sanyinak. Nyitva is hagytam ajtót ablakot, szó szerint természetesen. Na jó, az ajtót csak olyan értelemben, hogy nem zártam kulcsra. 14:45-kor már itthon is voltam. Az ablakba szellőzni kitett párnák természetesen eláztak, de legalább jól kiszellőzött a ház és még pont volt időm átvenni a futártól a csomagot, mielőtt elrohantam a gyerekekért. Szóval falun így kell érteni a rugalmas munkaidőt. És egy rendes falusi nő így indul munkába dolgozni:

Ebbe az irodába:

Miután jóval több időt töltöttem a malacoknál, mint ami az eredeti tervben szerepelt, jobban megfigyeltem őket. Egyébként tegnap előtt ...

Nem viccelek, itt tartok.

Hétvégén a Városban voltunk és most igazán pörgős, zsúfolt napokat töltöttünk ott. Meglepően jól éreztem így magam és kifejezetten élveztem azt is, amikor bementem a Citybe a gyerekekkel egy barátnőmhöz. Ami engem a Cityben a leginkább zavar, hogy a parkolás az mindig egy különálló történet. Az nem egy mellékes esemény, hanem van előkészítés, bonyodalom, kibontakozás, tetőpont, megoldás. Hazafelé meg az, hogy hány jó képességű áll mellém úgy, hogy esetleg ne tudjam kinyitni az ajtót, vagy mögém úgy, hogy ne lehessen kiállni tőle. Az izgalom mindig hazáig tart.

Mire viszont megkaptam a pontos parkolási paramétereket, izgalmamban ittam egy pohár bort, így maradt a taxi. Ahol is a fiam jól előadta ...

Annyi, de annyi mondanivalóm lenne és van is, hogy hihetetlen, de egyszerűen nincs alkalmam arra, hogy többször leüljek és megírjam. Sokat is kellett gondolkodnom, hogy most akkor melyik címet is válasszam a fejemben kavargó sok közül.

Kezdjük is akkor a címmel. Szóval annak ellenére, hogy elképzelhetetlenül szemetelős a társaság, nagyon sokat adnak a saját portájuk rendben tartására. Csodás kertek, árokszélek vannak sorra, minden utcában. Én sajnos nem tudok a virágokkal bánni, pedig igyekszem, mégis minden kipusztul a közelemben. Néhány orchideám van a városban, ami túlél, de feltehetőleg csak azért, mert élősködő és mert csak havonta egyszer látnak. Illetve van itt (most épp a városban vagyok) egy aloe verám, ami kitart mellettem ...