Nem akármilyen hétvége utolsó órái ezek. A gyerekek olyan kimerültek voltak a sok élménytől, hogy alig bírtam már velük. Számomra is tanulságos, felfedezésekkel teli pár nap volt. Barátaimat vártam a cityből egy hosszú hétvégére, hogy végre lássák, hol is, hogyan is élünk mi itt. Pár hónapja szerveztük meg a sok családos hejehuját, nagy nehezen sikerült is olyan időpontot találni, ami mindenkinek jó. Aztán az egyik családnak mégsem lett jó, így tovább kerestünk, míg végül megtaláltuk a mindenkinek megfelelőt. Aztán, amikor eljött a pillanat, valahogy mégsem lett jó az előre lefixált időpont két családon kívül senkinek. Pénteken, a várakozástól, izgalomtól felfokozott lelkiállapotban ez volt az első felismerés, hogy ez ...

Az elmúlt napokban versenyt futottam az idővel. Arra hajtottam, hogy a hétvégén legyen legalább annyi időm, hogy leüljek nyugodtan megírni a bejegyzést. Szorgalmasan gyűjtögettem a képeket, jegyzeteltem az eseményeket és annak ellenére, hogy azt gondoltam, meglehetősen kevés új dolog történt, vagy 20 képet készítettem és bőven több eseményt jegyzeteltem, mint amit most le tudnék írni.

Egyik nap, egy hosszú, rohangálós délelőtt után, a szokásos módon, felhívtam a férjemet, hogy egyeztessük, mikor tudunk megebédelni. Közölte velem, hogy siessek, mert meglepetés ebéd lesz, amit főztem, betette a hűtőbe. Miután jól ismerem, biztosra vettem, hogy valamelyik telepre megyünk, mert Sanyi főzött valami finomat. Így is lett, a malacokhoz ...

Úgy elrohant velünk az idő, hogy a karácsonyi díszvilágítás egy része (nagyon kicsi része) még mindig fent van. Természetesen esténként már nem kapcsoljuk fel, de attól még szépen kint van a terasz egyik részén. A többi apránként már bekerült a dobozába. Aztán jöttek sorra a kismalacok, a kis bocik, a feszített tempó, hogy elkészüljön a kocák helye, a pályázatok, húsvéti nagytakarítás, így aztán a világítás leszedése elmaradt. Tényleg, a húsvét. Ebben a faluban május elsején lesz húsvét vasárnap.

Íme egy kedves kis sorozat a kismalacokról:

Ők itt az első sorozat. A legelő kisbabák.

A legcukibbak.

Malacpuszi készül :).

A barátokat pedig ezzel a fotó párossal terrorizáltam:

Before

After

...

Ez a bejegyzés is érik már egy ideje...

Eleinte cukinak tűnt a falusi közlekedési morál. Már nem tartom annak. Néha azt gondolom, sebaj, úgysem rohanunk, de néha meg azt gondolom, húzzál már le az út közepéről, mert én attól még mennék.

Kezdjük itt is belülről... Alapvetően mindenkinek van biciklije. Még a menő arcok is ráülnek (jó, van, aki nem) és a tehetős csajok is (kivéve a bmw tulajdonosok, a mercisek és az audisok igen.). Én kifejezetten szeretek biciklizni, de ha esik vagy fúj, fel sem merül bennem. Nem azért mert wannabe sznob vagyok, hanem mert gyerekkoromban annyit mentem szakadó esőben, vagy csak abban a bőrig áztatós apró szeműben úgy, hogy közben a fuvolámat szorítottam a kormányához és úgy egyensúlyoztam, hogy ...

"Sütött a nap nyakra, főre
Kismacskára, háztetőre.
Rámosolygott szépen sorra,
Tóbiásra és a csokorra."

Sütöget persze, de én nem szeretnék a már nagyon elcsépelt "tavaszodik", meg "itt a tavasz", illetve a "végre" felkiáltásokkal élni, mert a csapból is ezek folynak úgy, hogy közben majd megfagytunk az ünnepek alatt, az eső is esett, szóval.... Sejtelmes virágos képek helyett pedig egy igazi falusi célzás a megújulásra:

Legyen is ez bármi azon túl, hogy giliszták. Illetve ma a közeli Mérsékelten Nagyobb Kisvárosban láttam, hogy a gólyák sem vesztegetik az időt. A kertben rengeteg a jácint, olyan erős illatuk van, hogy messziről érezni. A temérdek tulipán is lassan kinyílik, szóval azért tényleg szép. Ettől függetlenül ...

Ez most egy köztes bejegyzés, megjegyzés zárójelben. Nem is gondoltam egyébként, hogy valaha ez egy önálló téma lesz, de ma a fodrásznál eldőlt, hogy az lesz.
Amiatt eleve kellett foglalkoznom a témával, hogy Emma gluténérzékenysége vonz magával valamivel gyakoribb ellátási kényszert, illetve a 33 éves koromra begyűjtött agyműtét és az utána velem maradt epilepsziás rohamok is. Nem járnak ugyan eszméletvesztéssel és egyáltalán nem olyan durva dolgok ezek, de léteznek és tudomást kell venni róluk. Szóval innen indult.

Kezdem a mikrokörnyezettel. A faluban van Az Orvos, aki minden egy személyben. Felnőtt- és gyermekorvos is egyben. Jófej, kedves, törődik is, egyelőre nekem nincs bajom a 2in1 felállással. Viszont egyetlen gyógymód ...

A langyosodás ahogy jött, úgy el is tűnt szépen. Hideg és nyirkos megint. Kezd nagyon kiábrándító lenni ez az egész. Arra gondoltam, hogy ültetek datolya magot, mert állítólag szépen kikel és egy helyes kis növény lesz belőle. Lusta voltam cserepet keresni, azt találtam ki, hogy a "nyárra" kiültetem az udvarra, aztán majd később behozom. Kedveskedni is akartam már rögtön a legelején neki azzal, hogy a virágok közelébe teszem. Vittem is a kis lapátkámat (igazából a gyerek homokozó játékát) és belemerítettem a földbe. Viszont miután az egyszerűen lefolyt a lapátról, hagytam az egészet a csudába és a lapátot mérgemben jó messzire hajítottam. Tényleg nagyon, de nagyon elkeserítő ez, ami itt van.

Tessék egy szép kép:

Ugye, ...

Legalábbis langyosodik az idő. Nagyon várom, hogy végre elfelejtsük a sarat. Az elmúlt időszakban már annyira feltúrtuk itt magunk előtt a "kocsibeállót", hogy időnként kénytelen vagyok a szomszéd elé állni. Ő ezt megengedte (nem lakik itt), csak nála is pont olyan állagú a föld, mint nálunk, így aztán kicsit már ott is meggyűrődött a talaj. Neki viszont kicsi autója van (vagyis normál méretű), így mindig rettegek, hogy egyszer lejön, leparkol és elakad úgy, hogy traktorral kell őt is kiszedni. És hiába az ő hibája minden (mert ő engedte meg), nem fog többé bennünket szeretni. Remélem, nincs kedve erre járni a nyár beállta előtt.

Mielőtt elmentünk a szokásos városi körútra (fogszabályzás, kozmetikus, egyebek), lemostam a ...

Január 23-án volt pontosan egy éve, hogy ide költöztünk. Az évfordulót stílusosan a városban töltöttük. Mivel azt az estét baráti körben töltöttem, a férjem meg az előtte lévőt, így szombat helyett csütörtökön ünnepeltük meg a nagy eseményt egy sushival és egy 3D-s földgömb kirakó összerakásával. Remek "buli" volt. Minden buli remek, ahol van sushi. Hihetetlenül sok minden történt velünk az elmúlt évben. Most, ahogy végig gondoltam, valamiért az jutott eszembe, hogy végre lecseréltük a lámpabúrákat. Eddig szándékosan nem tettük, ez volt a fontossági sor legvégén, mondván, úgysem nézegetünk felfelé. Aztán egy napon elegem lett a sok csúnya búrából és kértem a férjemet, búcsúzzunk el tőlük. Itt most következne egy ...

Boldog új évet kívánok minden kedves érdeklődőnek!

Egy nagyon bájos történettel szeretném indítani a 2016-os történeteimet. 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy helyes kis karácsonyfa a tó közepén. Ez a kis fa, ami nem is olyan kicsi, egy bóján úszkált teljes díszben. Eleinte a selymes vízen, majd a befagyott tavon mozdulatlanná dermedt, de amint olvadni kezdett, megküzdött a jégkásákkal és folytatta útját. Íme:

Fényképezni pedig nem is volt olyan egyszerű, miután mindig jött valaki mögöttem. Persze a vágyam, hogy megörökítsem mindig nagyobb volt, mint a szándék, hogy tisztességes sofőr módjára ne akadályozzam a forgalmat. 

Szóval itt töltöttük a karácsonyt. Nagyon szerettem, mert igazán meghitt ...