Az osztálykép nagyon nehezen készült el, cserébe pont olyan ronda is lett. Az udvar hátsó részében, a nagy kapu előtt fotózták le az ötödik a osztályt. Nappal szemben természetesen, mert úgy az igazi, ha mindenki hunyorog. Így még annak is vigyorra húzódott a szája, aki esetleg Depeche Mode rajongó lévén úgy döntött, aznap inkább szigorú tekintettel néz a kamerába. Egyedül Sárika nem mosolygott. Neki nem lehetett, pedig mit nem adott volna érte, hogy úgy mosolyoghasson, nevethessen felszabadultan, nyitott szájjal, ahogy mindenki azt hiszi, természetes. De összevissza álló fogsorral még mosolyogni sem szabad, nevetni meg aztán pláne. Azt csak otthon, akkor is eltakart szájjal. Sárika megsimogatta az ingét. Az legalább szép. Sötétkék, ...

Brit tudósok kiderítették, a karanténban megizmosodott nyelvű magyarok pedig megerősítették, hogy a hosszú élet titka a rendszeres kapálás. A jó háziasszony, az igazi anya, a hű férj, a gondoskodó apa és a szófogadó, jól nevelt gyermek ismérve egyaránt ugyanaz: a rendszeres kapálás.

Az elmúlt hónapok egyik leggyakoribb felszólítása lett a "mennyé' kapálni!". Hiszen ez az a tevékenység, ami igazán embert farag belőlünk. Életre nevel, és alázatra tanít.

Már hetek óta éreztem, hogy valami nincs rendben velem. Valahogy csökken a motiváció, fásult és kedvetlen vagyok. Aztán jött egy isteni sugallat, és megmutatta, mit kell tennem. Igen, azt. Kapálni. Legalább hetente kétszer, minimum 30-50 percet. De mit tehet az, akinek éppen ...

Vera sugárzó arccal indult az autó felé. Megvárta, amíg Robika leparkol, de olyan izgatott volt, hogy ő maga nyitotta a ki sötét üvegű ajtót. Ahogy az kinyílt, Vera hátrahőkölt. A kormánynál ugyanis Mira ült. Akárhogyan próbálta, nem jött ki hang a torkán a döbbenettől és a csalódottságtól. Egy darabig meredten nézett a fiatal lányra, majd sarkon fordult, és gyors léptekkel elindult a panzió épülete felé.
Robika csodálkozva nézett utána. Biztosította Mirát arról, hogy komoly oka lehetett annak, hogy Vera köszönés nélkül elviharzott. Hosszú ideje készültek erre az unokatestvér találkozóra, és a nő ilyenkor mindig nagyon izgatott.

Kató és Juci már a kertben felállított asztal egyik sarkánál várták barátnőjüket a ...

Ugye, mindenkinek megvan az a kép, amikor az asszony beviharzik a kocsmába, és hazaparancsolja az urát. Hihihi-hahaha, jaj, de vicces, pedig kicsit sem az. Simán megalázó. Ezek az asszonyok azok, akik elveszik a férjeik fizetését, és zsebpénzt adnak nekik. Mások előtt rájuk szólnak, meghazudtolják, megalázzák őket. Már csak, hogy tudják, hol a helyük. Ezek azok a férfiak, akik csak álmodnak arról, hogy a barátaikkal töltsenek egy hétvégét, ne adj' Isten, egy egész hetet. Egy kellemes esti beszélgetésre is csak engedéllyel mehetnek, és adott időre haza kell menni. Ha nem, akkor jön a fentebb említett jelenet, némi "azonnal takarodjál haza" rikácsolással megfűszerezve.

Ha a férj rossz fát tesz a tűzre, akkor pedig jön a jól bevált ...

Juci kifújta az orrát, majd óvatosan, nehogy elkenődjön a smink, megtörölte a szemét. Újra meg újra rátört a sírás, és hiába próbálta, nem tudta megállítani a könnyeit. Iván, a főnöke, felajánlotta, hogy menjen haza, de Juci nem akart otthon lenni egyedül, jobban esett neki a munka a forgalmas pékségben. Remélte, hogy a vásárlók majd elterelik a gondolatait a babáról. Hol könnyebben, hol nehezebben viselte a várakozást, de Robika szülinapi bulija óta egyre nőtt a kétségbeesése. Attól félt, Bali egy napon odébbáll, és keres magának egy olyan nőt, akivel rövid időn belül összejön a közös gyerek.
Megkérte kolléganőjét, hogy figyelmeztesse, ha meglátja Verát, mert vele viszont nem akart találkozni. Amióta barátnője ...

Vannak szakmák, ahol tömegek vállaltak olyan munkát, hogy megéljenek, amit előtte nem feltétlenül végeztek volna. Zenészek mentek el pizzafutárnak, árufeltöltőnek, vagy a szerencsésebbek irodai munkára. Az egyik falu közösségi oldalán sorra jelentek meg az olyan posztok, hogy a munka nélkül maradtak bármit elvállalnának. Jelentkeztek fűnyírásra, illetve akármilyen ház körüli munkára. Nagyon sokan váltak munkanélkülivé, és sodródtak a tönk szélére. Akadtak munkáltatók, akik kaptak minimális támogatást, de jóval többen kényszerültek arra, hogy elküldjék az alkalmazottaik egy részét.

Még egyszer hangsúlyozom, hogy igencsak megnőtt azok száma, akik bármilyen munkát elvégeznek, és örülnek, ha dolgozhatnak. És akkor:

...

Katónak nem jött álom a szemére. Hiába várta türelmesen, hogy elaludjon végre, nem sikerült. Zoli szuszogása sem segített. Óvatosan felkelt, felvett egy pólót, és lement a földszintre. Egy pillanatra átfutott az agyán, hogy tölt magának egy pohár bort, de nem kívánta. Inkább egy forró kakaót készített, olyan igazi főzőset. Az édes ital illata betöltötte az egész konyhát és a nappalit. Kató befészkelte magát a kanapéra, és eldöntötte, hogy egyszer, de tényleg csak egyszer végiggondolja. Gyorsan átfut rajta magában, és kész. Utána soha többet. De érezte, hogy megőrül, ha nem „mondhatja” ki végre. Vett egy mély levegőt, és átadta magát a pillanatnak.
Gyűlöli ezt az életet így. Nem szereti a férjét, nem akar vele ...

Iskolakezdés...nyaralószezon vége..."hőség"...ikeás szűrő...ahh, megannyi dolog, ami miatt elkezdtük a visszaszámlálást.

Sokan az iskolakezdés miatt kaparják a falat, egészen a másik szobáig, de szerintem a tópart lakosságának a felsóhajtása hangosabb lesz, mint az anyukáké. Végre csak egymás gyerekét akarjuk elcsapni a zebrán, és nem a hülye nagyvárosiak a mieinket. Bőven elég egymással veszekedni a maszk miatt, ne keljen már még a sok külföldivel is, akik meg nem értik, mi bajunk van már megint. Olyan jó lesz egy kis nyugi. Újra több figyelmet kaphatunk a fészbukos kötekedő vadbarmoktól, mert az utóbbi hónapokban elvonták a figyelmüket a szemetüket hátrahagyó, hangosan mulatozó nyaralók. Egymáson vezessük már le végre a ...

Kató, Vera és Juci csendben üldögéltek Juciék teraszán. Csak Vera sóhajtott időnként nagyokat. A három pohár még félig volt. Igaz, Kató egy óvatlan pillanatban kihörpintette a sajátja tartalmát, majd gyorsan pótolta az üvegből. Barátnői nem vették észre az apró csalást.
Juci a fekete hajú pénztárosnőre gondolt, aki most feltehetőleg szintén nagyokat sóhajtott valahol. Jó eséllyel az ő férje alatt/felett. Kató esze azon járt, hogy mi a csudáért nincs legalább egyetlen üveg tisztességes ital Juciék házában. Vera pedig egyre csak próbálta visszatartani a sírást. Robika ugyanis nem telefonált.
– Ti hogy vagytok az uratokkal? Minden rendben? – unta el a csöndet Kató.
– Persze, miért ne lenne? – vonta meg a vállát Vera. – ...

Ennyi.

Persze, persze, undi, közönséges, gyerekes, akármilyen.

De. Sajnos az esetek 90%-ban mindössze erről van szó. Lehet ezt szépíteni, de a frusztráció igen komoly dolog. Főleg amikor összekeveredik a kapuzárási pánikkal, a meleggel, és a Covid-19-cel.

Van, akinek a dús hajába belekap a szél, és élvezi; van, akinek meg hiányzik az a bizonyos kiadós, és vergődik.

2020.08.17. hétfő, 21:11. (fészbúk komment egyébként, csak elloptam)