Valami különös oknál fogva soha nem használtam úszószemüveget, még akkor sem, amikor kontaktlencsém lett és még annál is jobban zavart, ha belement a szemembe a víz úszás közben. Úszni ráadásul mindig is szerettem, még akkor is, ha így egy kínszenvedés volt. Persze az egy másik történet, hogy mindig a nehezebb végénél fogtam meg a dolgokat, mert úgy gondoltam, minél jobban megszenvedek érte, annál jobban fogom értékelni. Jó nagy hülyeség volt részemről, de sebaj, sosem késő rájönni.

Egy szép januári napon kaptam egy úszószemüveget (volt amúgy), hogy használjam. És akkor a múlt héten, 38 éves koromban egy új világ tárult elém. A kényelmes úszás száraz szemmel világa. Basszus, ha tudom, hogy úszni még annál is sokkal ...

Volt egyszer egy kislány, egy távoli kis faluban, akit még gyerekkorában több más kislánnyal együtt molesztált a bácsi, aki nyári munkát adott nekik. Rendes volt a bácsi, hiszen egész nyáron dolgozhattak ott, így lett annyi zsebpénzük, hogy járhattak fagyizni és vehettek maguknak apróságokat a kisboltban. Viszont, amikor a hónaljszagú bácsi, a koszos kezével nekiszorította a polcnak, miközben a fejletlen, lapos mellét markolászta, majd a gyomorforgató leheletű szájából a nyálas nyelvét átdugta a szájába, olyan undor fogta el, amitől a mai napig hideg futkos a hátán. Nem mondta, hiszen nem is mondhatta el senkinek, kapott is volna érte. Egyébként sem hittek volna neki, mert a bácsit mindenki ismerte és szerette, különben is, nagyon jól ...

Gasztronómiai kitekintés napló stílusban.

Miután elöntötték az országot az újhullámos gasztrobloggerek, akik folyamatosan tanítják a népnek, hogy főzni nemcsak kiváló alapanyagokból lehet, én is megengedhetek magamnak egy ilyen kis kitérőt, hátha én is sok ember életét könnyíthetem meg legújabb felfedezésemmel.

Ugye a lelkes és belevaló anyukáktól tudom, hogy nem kell ide a bio, meg az öko, bármit össze lehet dobni tömlös sajtból, pizzakrém konzervből (főleg, ha löncshús konzerv is maradt még az egyetemi kollégiumi évekből) és tésztából. Ráadásul a magyar konyha sikere alapvetően két tényezőtől függ: 1. ki lehet-e rántani (mert még rántott pudingbőr is van! VAN!); 2. mennyi reszelt sajtot küldünk rá a végén (és ...

Olvasom a sok évértékelést. Mindenki iszonyú hálás, és úgy tűnik, rajtam kívül mindenkinek csodálatosan fantasztikus éve volt, ami a sok Józsika, Julcsika, Pistike, Imike, Nusika nélkül nem jöhetett volna létre. Irigykedem, hogy mindenkinek milyen szuper, csak nekem volt baromi nehéz és utálatos évem. Szerintem, ha az a néhány különleges és csodálatos dolog nem történt volna, amiért azt gondolom, megszületni is érdemes volt, hát már világgá is mentem volna. Másrészt viszont büszkén kihúzom magam, hogy én ezt egyedül is képes voltam összehozni, nem kellett különösebben senki áldozatos segítsége, hogy szarul érezzem magam. Ezért aztán pláne nem írtam évértékelőt, meg köszönömöt senkinek. Főleg, hogy ami boldoggá tett, az ...

Hát, kurvára elvágtam az ujjam a kenyérvágó késsel. Egyetlen lendületes mozdulattal, ügyesen, jó mélyen, körömig.  Úgy ömlött a kis piros vérem, hogy azt hittem, kész, ennyi. Természetesen iszonyúan fáj. Arról most nem beszélek, hogy a szuper egészséges kenyeremnek milyen durva sperma szaga van. Mindegy, az íze és a tápértéke kiváló. Hát a szaga meg olyan, amilyen. Ja, annak a készítése közben vágtam el az ujjam. Muszáj volt kiírnom magamból, ha már nem tudom megválogatni a bejegyzések megírásának időpontjait. Amikor van valahogy egy luk, gyorsan leülök, hogy megszabaduljak attól, ami a fejemben kavarog és nem hagy másra gondolni. Az, hogy ez most pont akkor van, amikor vérben úszok, kellemetlen, de ilyen az unatkozó ...

Estére sikerült szereznem egy olyan gyertyát, ami illik hozzád. Olyan szép, törékeny, finomat. Az értelmetlenül féltve őrzött hosszú, üveg gyertyatartóba tettem. De legalább az is szép, tiszta volt. Olyan, mint te.

Reggel könnyekkel küszködve jöttem haza, mert már nem is tudom miért. Aztán pillanatokkal később megtudtam, hogy már soha többé nem fogom tudni viszonozni a sushi vacsorádat. Pedig beszereztünk mindent. Még igazi pálcikákat is vettünk. Éppen pénteken néztem a wasabi pasztákat, hogy az egyik vajon még az-e, amit te hoztál. Szerintem az. Az utolsó információm rólad az, hogy szerettél bennünket.

Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor találkoztunk és most nem tudom, hogyan lesz nélküled a világ. Akartam gyújtani egy ...

Nem megy ki ez a dal a fejemből. Sokáig azt hittem, hogy két szemében, pedig valamiért a dús hajhoz amúgy is csak egy nagyon kék szemet tudok elképzelni, perzselő pillantással. Lehet azért, mert az enyém is olyan.

Olyan érdekes beszélgetésen vagyok túl.

Adott egy férfi, aki ismert, elismert. Szeretik, hiszen megbízhatnak benne. Ügyes, tehetséges, kiváló szakember. És adott a saját komfortzónája, amiből retteg kilépni. Pedig szeretne. De egy faluban az nem úgy van, hogy fogom magam és egyszerűen csak olyat is megteszek, amire csak úgy vágyom. Hiszen a 2500 ember pontosan ismeri az ismert/elismert hősünk napi rutinját. Tudják, mikor kel, mikor indul munkába, meddig dolgozik, onnan pedig mikor megy haza. Minden nap, szigorú forgatókönyv ...

Akárhányszor szóba került a kozmetikusom agyhártyagyulladása, mindig nagyon feszült lettem.
Olyan mumus volt az nekem, mint gyerekkoromban a vakbélgyulladás, amit persze végül egész jól túléltem. Ezért akárhányszor feljött ez a téma szempillafestés közben, mindig igyekezetem nagyon gyorsan elterelni a szót.

Amikor magamhoz tértem az intenzíven, pontosabban felébredtem egy nagyon ködös világba, azonnal rettegni kezdtem, mert le voltam kötözve, mert úgy éreztem, nincs a fogsorom a helyén és még meg is kopaszodtam. Azt szerencsére senki sem mondta meg, hogy agyhártyagyulladással kezelnek. Miután a közelmúlt emlékei elvesztek, csak a fiam óvodai családlátogatásán izgultam akkor még. Azt sem tudtam, hogy a családomnak a búcsúzó hely ...

Nemcsak a bajban ismerszik meg a barát, hanem falura költözéskor, és az irodai munka elhagyásakor is.
Voltak, olyan ismerősök, akik abban a szent pillanatban elfordultak, hogy az öltönyt, nyakkendőt, kis szoknyát, kopogós cipőt játszósra cseréltük.

Az irodán kívül nincs is tisztességes élet. Jöttek a lefittyed szélű mosolyok, hogy milyen bájos is a falusi élet. A pedikűrös, aki vagyonokért festegette a lábkörmömet, meg masszírozta a lábfejemet, minden második mondatát úgy kezdte, hogy te ott a tanyán… Nem tanyában laktunk. Utána inkább nem jártam hozzá, annyira idegesített a lenéző mosolygása, főleg úgy, hogy a lábamnál guggolt. De nagyvárosban guggolt, és már a tudat is elég volt neki. Így voltak olyan ismerősök, ...

Kinéztem egy laptopot, mert az én tíz évesem kezd ellustulni. A márkához hű vagyok, mert ez egy jó márka. D betűvel kezdődik és még három másik betű követi.

Az egyik volt kollégám és kedves barátom segítségével meg is lett a kiszemelt. Kicsi, könnyű gép, tabletté alakítható (utóbbi funkció nem létkérdés, de na, olyan kis csini), billentyűzet is, meg érintő képernyő is. Tuti. 6 év megfeszített munka után gondoltam, megérdemlem. Ráadásul rákaptam az írásra, már női magazinoknál is landolt egy-két írás, gondoltam pláne befektetek magamba.

434 000 Ft-ot fizettem érte. Hű, de szívesen leírnám a cég nevét, de nem lehet. iP... Kft., legyen ennyi elég, hogy ne sértsek személyiségi jogokat.

Izgatottan bontottam ki, alig ...