Madarat tolláról, embert szájmaszkjáról
Nem, nem. Egyáltalán nem lerágott csont. Különösen ebben a formában nem.
Az elmúlt napokban annyi koszos szájmaszkos honfitársat láttam, hogy már nem tudom türtőztetni magam. Szép dolog az öntudatosság, meg az elvhűség, de ki kell ábrándítanom azokat, akik emiatt nem hajlandóak ezzel a csúnya maszkkal ennél többet foglalkozni. Ez simán igénytelen és gusztustalan.
Lázadni nem egy arcunk, orrunk elé kötözött, mocskos (és jó eséllyel büdös is) rongydarabbal kell. Azzal csak undort keltünk másokban. Még azokban is, akiknek szerettük volna megmutatni, hogy mi nem hódolunk be. Egyébként kinek is? Újra és újra elszomorodom, hogy mennyi végtelenül egyszerű ismerősöm van, akik rettegésben kénytelenek élni, mert ők már hozzájutottak ...