Volt valaha egy közmondás: ne igyál előre a medve bőrére! Na, ezt most a történelem frappánsan átírta.

Az a bizonyos kistelepülési önkormányzati választás, ahol mindenki vért akart látni, érdekes kanyart vett. Egy évvel ezelőtt, amikor megalakult a testület, élén az új polgármesterrel, azonnal elindult az új választás kiprovokálása. Mindegy, hogy ki, és hol áll, mi az ideológia mögötte, ez történt, nincs mit szépíteni rajta. Attól a naptól kezdve elindult a napi szintű provokáció, uszítás, feszültségkeltés. Miután nem ismertem a szereplőket, nem érintett mélyen a dolog, de a folyamatos szemgolyó szurkálás egy idő után zavaró lett. Ki is fakadtam egy posztban, amit az egyik csoportban meg is osztottam. Állítólag pont azok ...

A legdurvább választási kampányok mindig a kis településeken zajlanak. Ott ugyanis lehet személyeskedni, sőt, kell is. Hiszen, a legtöbben együtt nőttek fel. Jöhetnek az olyan kampányszövegek, amelyek felhívják a figyelmet Józsika alkalmatlanságára, hiszen ő még felső tagozatban is előszeretettel túrta az orrát. A kis Lilike meg ne akarjon már beleszólni a nagyok dolgába, amikor állandóan pörgős szoknyát hordott, és élvezte, hogy folyton kivillan a bugyikája. Mindenki emlékszik még, a legkedvesebb Donald kacsás fehérneműjére, amit egy héten kétszer is kimosatott az anyukájával, hogy felvehesse. Akkoriban még senkinek se volt diznis ruhája, ő is a külföldi rokonoktól kapta. Ödönke másodikban bepisilt tesiórán, most meg azzal jön, ...

Bori majd' kibújt a bőréből. Végre egy fiú, akivel lehet dumálni és sétálgatni esténként! Nem kell csini ruha, nem kell a szexistennő virtus, csak ő, Bori, fáradtan, vacsora és fürdés után. Belebújt a térdig érő Mickey Mouse mintás, kapucnis pulcsiba, a cicanaciba, és már szaladt is le a lakótelep játszóterére, hogy újdonsült barátjával, Andrissal találkozzon.

Andris. Végre egy ártalmatlan fiú, aki csak azért szólította meg, hogy boltot keressen a közelben. Micsoda szerencse, hogy épp ezen a lakótelepen lakik, nőtlen, jó humorú, és ő is csak arra vágyik, amire Bori. Esténként egy könnyű beszélgetésre, sétára a friss levegőn. Egy szigetkörre gyalogosan, vagy csak egy üldögélős beszélgetésre a játszótéren, a pad ...

Egyszer a liftben, abban a bizonyos irodaházban, Kati azt mondta nekünk a zsíros hajjal kapcsolatban: ilyenkor kell sminkelni, és szépen felöltözni.
Nos, nekem ez azokra a napokra igaz. Kénytelen vagyok tompítani azt a katasztrófa hullámot, amit ez alatt a pár nap alatt bevonzok. Mindig bízom benne, ha legalább tűrhetően nézek ki, az segít.
Ilyenkor ugyanis megállás nélkül küldöm az univerzumnak a jeleket.
– Kössetek belém!
– Parkoljatok szarul! (Az is jó, ha épp csak egy kicsit lógtok át a vonalon.)
– Tegyétek a cukormentes kekszet a gluténmentes közé, hadd oktassalak ki benneteket arról, hogy a gluténnak milyen rohadtul nincs köze a cukorhoz.
– Álljatok szorosan mögém a sorban!
– Toljátok finoman a fenekemhez a bevásárlókocsitokat! ...

A kollégiumi napokat minden évben tavasszal rendezték meg, hogy még a betonon fetrengő, erősen ittas diákok se fagyjanak halálra, ha esetleg a szabadban nyomná el őket az álom.
Timi számára, abban az évben nem volt tökéletes az időpont, mert minden nap dolgoznia kellett, így túl nagy bulit nem mert csapni. De, amikor egyik délután meghallotta, hogy a szomszéd szobában lakó srácok egy olyan fiúval beszélgetnek a bulisátorban, aki fejből nyomta (akárcsak ők) a méltán elhíresült telefonbeszélgetést az idegenvezető és a tudakozó diszpécsere között, egyből kedvet kapott egy kis iszogatós beszélgetéshez. Csabi, Zoli, Nándi és az idegen fiú egymást túlkiabálva idézték a cifra káromkodásokat és vicces szófordulatokat, amik elhagyták ...

Egy évvel ezelőtt alibiből vettem egy doboz szájmaszkot. Kellett egy ürügy, hogy valakivel találkozzam. A dobozt azután valahová eltettem, és soha nem gondoltam volna, hogy valaha szükségem lesz rá. Arra meg végképp nem számítottam, hogy ez a beszélgetés tényleg megtörténhet.

De megtörtént. Én pedig elmentem a mikiegeres maszkért. Igaz, a bordót sokkal elegánsabbnak tartom, az most az aktuális kedvenc. Például, egy gyöngy fülbevaló mellé, csak nem veszek fel valami mintásat. És kizárt dolog, hogy ezzel egyedül lennék. A többség szerintem tisztán tartja, cserélgeti a maszkjait, és nem mindegy neki, hogy milyet vesz fel, ha már muszáj. Mert muszáj, és teljesen mindegy, hogy lapos a föld vagy sem.
Olyannyira kötelező, hogy a múlt ...

Krisztina még sosem volt kézműves táborban. Elsősorban azért, mert nem sok kézügyességgel áldotta meg az élet. Miután a szülei elutaztak egy hétre, sok választása nem volt. Mennie kellett, hiszen tizennégy évesen nem maradhatott otthon egyedül, de nem is mert volna, mert rettegett a sötétben. A sátorban is félt, de azt már nem merte senkinek bevallani, és osztozni se akart mással a szűk helyen, így az, hogy valaki betársuljon hozzá, szóba se jöhetett.
A kézműves feladatoknál roppant kellemetlenül érezte magát. Ő volt messze a legügyetlenebb. Szerencséjére a szabad foglalkozások ideje alatt páran mindig kártyázni ültek össze. Krisztina imádott mindenféle kártyajátékot, nagyon ügyes is volt bennük, a versenyzés pedig a lételeme ...

Szerelmi vallomás következik.

Nemcsak a centit vágtam, hanem még a perceket is számoltam, hogy mikor költözünk végre. Türelmetlen voltam, és folyton azon aggódtam, mi jön majd közbe. Január 21-én, a költözés előtt két nappal pedig mégis az volt bennem: biztos jó lesz így? És mi lesz mindazzal, ami időközben fontossá vált?
Mi lesz azzal a meglepően sok emberrel, aki valahogy úgy belopta magát a szívembe, hogy azonnal hiányozni kezdett? Az összes megtanult rendszámmal? Hány év lesz, mire az új környezetben is megtanulom minden ismerősöm rendszámát, a hozzá kapcsolódó színnel és típussal? Mi lesz azokkal a barátságokkal, amik pár év alatt nagyon fontossá váltak?
És azokkal, akikkel olyan jókat vitatkoztam?
Azzal a tudattal mentem ...

– Van egy ismerősöm, akinek nagyon tetszel. Én nem bírom a srácot elviselni, de szerintem ti nagyon összeillenétek – Évi feltehetőleg komolyan is gondolta, amit mondott. – Lesz egy kis összejövetel nála a hétvégén. Nem buli, inkább egy társasozós, beszélgetős délután. Én már mondtam neki, hogy viszlek téged is.
Olginak nem maradt sok választása. Évi már eldöntötte, hogy összeismerteti barátnőjét a kollégájával. Olgi még egyetemre járt, negyedéves éves volt. Sok reményt nem fűzött a vakrandihoz, de azért belement. Szeretett társasozni.
Évi sajnos tévedett annyiban, hogy elsősorban nem játszani jöttek össze a fiatalok, hanem a házigazda születésnapját ünnepelni. Olgi majd elsüllyedt a szégyentől, hogy üres kézzel ...

Nem is erről a népbetegségről akartam ma írni, hanem a tahó buszsofőrről, aki kihajtott elém. Rá is fázott, de majd egyszer elmesélem. Most muszáj kiadom magamból, ami az a bizonyos kényszer kapcsán belém szorult.

Ki ne ismerné a típust, akinek mindig mindent überelnie kell. A legleg számomra az a fiatalember, aki egyszer egy nagyon rosszul látó ismerősünket akarta legyőzni. Az illetőnek gyakorlatilag napról napra romlott a szeme, és 45 éves korára alig látott. Egy beszélgetés alkalmával neki mondta az über srác: az hagyján, én egyszer majdnem megvakultam!

Nehezen viselem őket. Az a baj velük, hogy nem csak überelni akarnak, hanem kicsit taposni is. Nem elég az, hogy ők (szerintük) jobbak, de szeretnék, ha rólunk bebizonyíthatnák: ...