Nem bizony, a zenész szakma nem is igazi szakma. Nem tanulnak/tanultak, mint azt sokan tudni vélik. Ma olvastam (sajnos) pár fészbúk kommentet, és ott találtam rá erre a gyöngyszemre: Tanulni kellett volna, de az büdös volt, mi?

A zenészek zsíros hajú, igénytelen bunkók, és magukat mutogató ribancok mind, akik azért választották ezt a pályát, mert már végképp nem tudtak mit kitalálni. És azt pedig mindenki tudja, hogy olyan iskola nincs, ahol zeneművészetet lehet tanulni.

Hangszert az vesz a kezébe, aki a kapálásához túl hülye. Mert igen, ez egy nagyon fontos mérce: Tud kapálni? Tud nokedlit szaggatni? Állt már szalag mellett? Ja, hogy ilyen ronda? Akkor inkább menjen zenélni. A szépség is fontos tényező a "zenészeknél". Ha szép (az ...

A triumvirátus Juciék nappalijában gyűlt össze, hogy válság megbeszélést tartson. A krémlikőr poharakba töltve várta, hogy élvezettel elkortyolgassák az izgatott háziasszonyok. Most kivételesen egy negyedik pohár is került a tálcára Rozinak, Tas feleségének, aki váratlanul bejelentkezett.
– Ti tudjátok, miért jön? – Kató nem örült a hívatlan vendégnek.
– Gondolom, amiatt a kis hülye miatt – Vera szinte tombolt tehetetlen dühében, hogy az új barátnő visszalépett, és mégsem megy Robika szülinapjára. Gyűlölte, ha keresztbe húzták a számításait. Ráadásul ezen a terven már nagyon sokat dolgozott. Az nem lehet, hogy ezt csak úgy felborítsa valaki.
Rozi pontosan érkezett. Arcára kiült a méla undor, amit a három nő iránt ...

A tóparti élet nemcsak játék és mese. Itt nincs ám olyan, hogy délelőtt tíz óra körül átugrok a szomszéd faluba egy darab sajtért (mert ebben a faluban nincs egyetlen használható bolt sem, csak merészen drága garázsbolt), mert az életével játszik az, aki ilyesmire vetemedik.

Falun belül nincs nagy mozgás, az addig rendben. De jaj annak, aki a két falut összekötő, három kilométeres útszakaszra keveredik. Az összefüggő kocsisor, az egy dolog. Ekkora úton kibírható lenne, ha nem bukkanna fel az ember fenekében percenként két "nem azé' jöttem ide nyara'ni, hogy lassan mennyek, húzzá' innen" típusú hetyke legényke, akik kényszeresen úgy próbálnak menni, mint a céges skodások az emnulláson. Csak ez nem az emnullás, és szemben is ...

Kató megvárta, amíg Zoli és a négy gyerek elindul. Még az ablakból intett a biciklire szálló csapatnak. Arra vigyázott, hogy kellően fáradtnak és gyengének tűnjön, ha már fejfájásra hivatkozva bújt ki a délutáni családi program alól. A biztonság kedvéért még lassan ment vissza a kanapéhoz, sőt, le is dőlt, hátha valaki otthon felejtett valamit, és esetleg visszaszalad érte.
Néhány percig lehunyt szemmel pihent. Amikor úgy érezte, már elmúlt a veszély, felült. Így is várt egy kicsit, majd a konyhába sietett. Egy széket tolt a konyhaszekrény elé, felmászott rá, és a legfelső polcról, a kukta mögül előhúzta a pálinkás üveget. Kétszer töltött az erős szilvából, amit még Robika hozott egyszer. Ez hatvan fokos, igazi ...

Vidék, falu, éljen, de jó! Kiskert, gyümölcsös, avarégetés!

Egyszer régen, amikor még ifjú leányka voltam, egy szép napon elbuszoztam az egyik fővárosi piacra. Rákívántam a szép, zöld körtékre. Megkérdeztem az eladó bácsit, hogy kemény-e az a körte, vagy esetleg puha. A bácsi hosszan gondolkodott, közben ravaszul méregetett, hogy kitalálja, melyik lesz a jó válasz. Szerinte a finom puha volt. Csalódottan kullogtam el, noha gyorsan próbálta korrigálni: ő, vagyis kemény! Hű, de még milyen kemények ezek!

Szóval én azt a kicsi, kemény, zöld körtét szeretem. Nagyon. Ezer éve nem is ettem, mert mire eszembe jut, hogy szerezni kellene, már csak puha van mindenhol.
Nagyon megörültem, amikor kiderült, a tizennyolc gyümölcsfából egy ...

Egy kicsit összekeveredtek a szerepek. A nagyon vidéki elnagyvárosiasodott, a frekventált helyen működő meg úgy tesz, mintha együtt nőttünk volna fel.

Kitűnő lett a gyerek. Nem posztoltam a fészbúkra. Egyrészt, szerintem általános iskolában azért nem akkora kaland (főleg alsóban), másrészt magánügy, amire más egyébként se kíváncsi (engem legalábbis egyáltalán nem érdekel senki gyerekének a bizonyítványa). Mivel cirkuszba elvből nem megyünk (cirkusz belépő is járt a bizihez), cserébe felajánlottam, hogy bármit kérhet. Annyit kért, vigyem el egy menyasszonyi ruha szalonba. Örültem, hogy továbbra se nagyok az igényei, ráadásul ez könnyen teljesíthető. Főleg itt, nagyon vidéken. Majd biztos még egy katalógust is adnak a kis ...

Juci jólesően harapott bele a finom, meleg, frissen sült buktába. Felírta a füzetbe a napi fogyasztásához. Már a harmadik süteményt írta fel, pedig alig két órája dolgozott. De, ha izgatott, akkor többet kell ennie. Ráadásul, ezek a fiúk isteni recepteket találnak ki. Nincs a városban még egy ilyen pékség, ahol ennyire finomak lennének a sütemények. A töltelékkel sem spórolnak. Dús, zamatos a túrós-, a lekváros bukta, a kakaós csiga és a rétesek. De még milyen rétesek! Meggyes-mákos, pudingos, almás, túrós-mazsolás. Juci imádta mindet.

Már várta, hogy Vera végre befusson. Barátnője minden áldott nap beugrott hozzá egy sajtos rolóra, és egy gyors pletykára. Most különösen izgalmas téma volt terítéken. Verának ugyanis nagy ...

Adott egy mesebeli helyszín: egy csendes kis falu a hegyekben, egy helyes kis szálloda, amelynek a kertjében, a fák alatt olyan jól lehet írni.
Miután a túra részemről nem jött össze, és egyedül maradtam mára, gondoltam, megszabadulok a gondolatok egy részétől, amelyek a fejemben kavarognak.
Egy angolul beszélő család ült nem túl messzire tőlem. Még örültem is, hogy bár beszélem a nyelvet, talán nem fogja annyira elvonni a figyelmemet az ő párbeszédük, mintha magyarul folyna a diskurzus. A beszédükből ítélve, esetleg a nőnek lehetnek magyar gyökerei. Valami családi drámáról volt szó. A három kisgyerekük a közelben játszott. 3,4, 5 évesek lehettek. Egyik sem volt több, ez biztos.
Egyszer csak apuka odahívta a kicsiket, hogy döntsék ...

A hétvégi bográcsozások szinte mindig ugyanúgy zajlottak. Pityu volt a szakács, ő készítette a pörköltet. A többieknek nem is igazán volt türelmük a főzéshez. Az asszonyok a keze alá dolgoztak, pucolták, darabolták a zöldséget. Amikor a hús megpuhult, Pityu szertartásosan beletette az ételbe a krumplit is. Azután annak mosólevében alaposan megtisztította a kezét és a bicskáját, majd a tál tartalmát egy gyors mozdulattal a bográcsba löttyintette. Vera a pólója aljával szárazra törölte a kiürült edényt, és már tette is a helyére. A házaspár mindig figyelt arra, a többiek ne lássák e különös rituálét. Hitték, bizonyos mennyiségű kosz jót tesz az immunrendszernek.

Az összejövetelek többnyire Veráéknál voltak, mert ...

Időnként ott találom magam, ahol sokszor nem is értem, hogy marad fenn a lét.

Az egy dolog, hogy gyakorlatilag nem tudom megértetni magam, és nemcsak a szóhasználat miatt, hanem eleve az ingerszegény környezet miatt. Mert ahhoz képest, még a gyerekem is több élettapasztalattal rendelkezik.

Szomorú, ijesztő, aggasztó dolog ez. Mindig felmerül bennem, hogyan létezik egyik napról a másikra? Hogyan megy el a boltba? Megérti, amit az orvos mond neki? Megérti, amit utána a gyógyszerész mond neki? Csak, mert hallottam már, ahogy egyik-másik orvos beszél velük. Nem biztos, hogy mind lenézi, és megveti a sokszor még írni sem tudót, de aki igen, annál valószínűleg nem derül ki a beteg számára, mi a baja, és mit kell tennie.

Hogyan újítja meg a ...