Zsófi kopogás nélkül nyitott be Andi házának ajtaján. A kapu, mint a faluban mindenhol, mindig nyitva volt. A bejárati ajtón illett kopogni, de Zsófi most annál zaklatottabb volt. Andi már várta. A kanapén ült az előszobával egybenyitott nappaliban.
– Bújj csak be – nevetett Andi különös hangon. Barátnője meglepetten kapta fel a fejét.
– De furán beszélsz! – Olyan volt, mintha Andi szája fogászati tamponnal lenne kibélelve. Gyanakodva lépett közelebb.
– Mi történt veled? – kérdezte barátnőjét, akinek nemcsak a hangja, hanem az arca is más volt, mint szokott.
Andi elnevette magát, de azonnal felszisszent a fájdalomtól.
– Kiestem az ablakon – közölte, és várta a hatást.
– Hogy mit csináltál? – Zsófi nem hitt a ...

Szép lassan végül mindenkiből kijött az állat. Kinek rövidebb, kinek hosszabb időre volt szüksége ahhoz, hogy kiderüljön, milyen ordenáré tud lenni. Leginkább a hangulat tetőzött május 4-én.

Vannak ezek a helyi kötődésű internetes csoportok. Én, ugye, öt falu csoportjába láthatok bele: A Falu, földjeim faluja, szülőfalum, ez a falu és az iskola faluja. Az első három teljesen kiegyensúlyozott, de az utóbbi kettő, az valami elképesztő.

Onnan indult, hogy kitört a járvány, és az egyszerűbb népek végre úgy érezték, eljött az idejük. Oké.

Ahogy teltek, múltak a hetek, a bezártság felemésztette az értelmiséget is, és időnként ők is az internetre engedték ki a fáradt gőzt. Ciki, de oké.

A vírust mindenki elunta, de a ...

Zsófi remegő gyomorral és egy hatalmas gombóccal a torkában lépett ki az épület ajtaján. Azt ugyan hallotta, hogy az egyik iskolatársa folyamatosan beszél hozzá, de képtelen volt figyelni rá. Feltehetőleg az adózás órán hallottakkal kapcsolatban magyarázott valamit, mert a befizetni szó valamiért megütötte a fülét. Befizetni meg adót szokás. Egy darabig üveges tekintettel meredt a nagy darab nőre, majd egyetlen szóval zárta le a beszélgetést.
– Aha – és elindult a kocsija felé. Nem is nézett vissza, nem akarta tudni, hogy helyes volt-e a válasz vagy esetleg rendkívül udvariatlan volt.
A csomagtartóba tette a táskáját, amiben a jegyzeteit tartotta, majd beült a kormány mögé, mintha ő is indulni készülne.
Lassú légzésgyakorlatba ...

Az, hogy ma reggel hét órakor kész volt az ebéd, és két teljes órát tudtam dolgozni becsengetés előtt, arra enged következtetni, belejöttünk a home schoolingba. A gyerekek épp  Nyuszinál cserélik a vizet anélkül, hogy szóltam volna nekik. Egész délelőtt tudtam haladni a munkámmal, pedig a fiam még dolgozatot is írt. Mindkét gyerek néma csendben, gyakorlatilag önállóan tanult. 11:30-kor már fotóztam a kész házikat, miközben a lányom a Nagymamának olvasott. Egyedül a környezet házit delegáltam a nagyszülőknek, de szerintem, a felajánlott segítséget el kell fogadni. Főleg jelen helyzetben.

Az olvasás egy részét a 25 éves bátyjukkal csináltattam meg, hiszen ezekben ő mégis járatosabb, mint az én alsósaim.

Ez van, ...

Zsófinak reggel fél hatkor kipattant a szeme. Péntek van! Reménykedve nézte meg a telefonját, hátha már hat óra is elmúlt. Nem volt szerencséje, de már nem tudott visszaaludni. Óvatosan kelt fel, hogy se a férjét, se a kicsiket ne ébressze fel. Bekapcsolta a kávéfőzőt, hogy amíg megmosakodik, addigra felmelegedjen benne a víz.
Jó hidegre állította a csapot, úgy mosta meg az arcát, hogy felfrissüljön, de kialvatlan, karikás szemei láttán elkeseredett. Nem volt mit szépíteni rajta, nem nézett ki jól. Abban bízott, hogy Andi segítségével sikerül javítani a helyzeten.
A forró tejeskávéval kisétált a teraszra, majd kinyújtott lábbal, kényelmesen elhelyezkedett a fűzöld, faragott padon, és csak élvezte a júniusi reggelt. A falu még ...

Ahogy kiszálltunk a kocsiból, megszűnt a hétköznapi lét. Egyetlen szempillantás alatt. Minden olyan távoli lett, hogy képtelenség volt komolyan venni az olyan "problémákat", hogy melyik boltban, ki, és hogyan viselkedik. A központi kérdéssé az elegendő ivóvíz, a cserépkályha befűtése, és az ezer újabb állat megérkezése vált. A fülsüketítő csend, és az, hogy a laptopból felnézve kizárólag legelőt látok, akármerre nézek, úgy hiányzott, mint egy falat kenyér. A két gyerek is csak két apró pont a nap nagy részében.

Nekik mindössze annyi kérdésük volt megérkezéskor, hogy átvághatnak-e a legelőn az állattelepig, és az szerintem hány km lehet. Aztán el is tűntek. Nyugodt voltam, mert tudtam, az éhség még sötétedés előtt ...

Kezd egyre intimebb lenni a kapcsolat mind a hat szomszéddal. Részemről legalábbis. Nem tehetek róla, hogy mindig mindenki itthon van. Reggel, amikor kilépek az erkélyre fésülködni, sosem veszek nagyestélyit, de még köntöst sem. Most annyival egészült ki a reggeli rutin, hogy még a kukát is gyorsan kihúzom pizsiben az utcára (ezt ráadásul nem is minden nap), adok Nyuszinak enni, meg így hozom be a nyári konyhából, ami kell. Természetesen figyelek arra, hogy csinosabb legyen az éjszakai viselet, ha már délelőtt 10-ig hordom. A szemben lakó néninek szerintem tetszik ez a könnyed stílus, mindig kedvesen integet, amikor viszem ki a nagy kukát.

Miután kitört a jó idő, egyre nehezebben viselem a bent létet. A napi húsz perc hullahop is szabadtéri ...

Andi szórakozottan kevergette a kávéját, miközben meredten nézte az asztal sarkánál lévő szakadást.

– Kilötyögtetted, vigyázz! – kiáltott Zsófi, azzal sietve letörölte a foltot a viaszos vászon terítőről. Csupa hab maradt utána a fehér, nyomott mintás abrosz.

– Jaj, bocs – szabadkozott Andi. Elmaszatolta a mosogatószeres vizet a csésze körül. Aztán mélyen Zsófi szemébe nézett.

– És tényleg minden pénteken? – szegezte neki a kérdést. Zsófi elpirult. Zavartan dörzsölgetni kezdte a dekoltázsát.

– Igen – válaszolt alig hallhatóan.

A két nő egy darabig szótlanul nézte egymást. Végül Andi törte meg a csendet.

– Teljesen kipirult a bőröd. Ne kaparászd!

Megsajnálta Zsófit, ahogy ott állt ...

Óriási problémával szembesültem kedden délután. Nem sikerült az angol szorgalmit megcsinálni, mert egyik böngészővel sem lehetett lejátszani a képek melletti szöveget. Több, mint egy órámba telt, míg a fészbukon, családon belül összeszedtem annyi segítséget, hogy megoldjam. Egy harmadik böngésző volt a megoldás. Őrület, de a sztori itt még nem ér véget. Mindezek után, hogy ennyit küzdöttem érte, a "küldés a tanárnak" funkció  sem működött, mert a tanár nem az általam ismert e-mail címmel regisztrált a felületre, amin a feladatok voltak. Ezen a ponton akár fel is adhattam volna, hiszen szorgalmi, de ennyi beleölt idő után már nem engedhettem meg magamnak. Végül egy igen elegáns print screen + word-be másolással megoldottam, hogy ...

Az enyém ma kilenc, de most is egy lego kamiont kapott szülinapjára. Számtalan autója, matchboxa van, és még azokat is tökéletesen számon tartja, akik épp parkolópályán vannak. Mert a fiúk ilyenek, és az autó az sosem megy ki a divatból. Mindig fontos lesz, hogy milyen a márkája, mekkora hangja van, és mennyibe került.

A férfiak kilencven százaléka halála napjáig autóbuzi, és kényszeres versengő.

Közülük kerülnek ki a 4-es út öngyilkos jelöltjei, a két falu közötti gyorsulási bajnokok, és az autópályán a külső sávban előzők, majd satufékezők a kamionsor mögött.

Nincs velük semmi baj amúgy, amíg csak az egójukat nyalogatják a kocsijukkal. Amikor elkezdik mások életét kockáztatni a saját adrenalinszintjük ...