Egy kicsit mintha mindenki ráunt volna a karantén témára. Vagy csak iszonyú gyorsan ellőtték a legütősebb poénokat. Igaz, már a második, elvileg otthon töltött hét után mindenki tisztelettel jelentette, hogy megbolondult, legszívesebben állami gondozásba adná a gyerekét, és különben is, kéri a "tanári fizetését". A szuper anyák eldicsekedtek a szuper gyerekeik összes szuper tettével. Egy hónap alatt aztán mindenki kitakarított mindent, újrahasznosította a háztartás összes, eddig felhalmozott hulladékát, és még annak is lett tökéletesen ápolt veteményese, akinek eddig csak beton volt az udvarán.

Nyilván a karantén valós áldozatairól nem hallani. Pedig azt lenne igazán érdekes/fontos tudni, hogy velük mi történik, nem pedig azt, ...

Azért, amikor az ember fia a béke szigetén, tényleg a semmi közepén igyekszik átvészelni a karantént, sok mindenre számít, de lövöldözésre nem.

Nem feltétlenül esik jól éktelen, dobhártya szaggató sziréna hangjára ébredni a délutáni szundiból. Igaz, az első gondolat hálás: biztosan valaki szólt, hogy mozgás van a tanyában. Ez alapvetően megnyugtató. Na, de most ez nem történt. Hanem az, hogy már megint lövöldöztek az egymással ádáz harcban állók. A tanya pedig a tűzvonal közelében van.

Hogy mi húzódik a vita háttérben, az rejtély, de már tavaly is kérték a kamera felvételeket. Mert legalább egy teljesen körbe kamerázott területről beszélünk.

Az a hely, tényleg a béke szigete. Olyan kisugárzása van, hogy az ...

Ott van például a Nyuszi, akinek a nemi élete miatt jelentettek a fészbúknak. Túl sok volt a posztban a szex. Ami azért rohadt igazságtalan, mert két évente 10 menet azért minden, csak nem sok. Remélem, aki ennyit sajnált a Nyuszikámtól, annak sem jut több. Na, basszus, ez meg gyűlöletbeszéd. Ehh, mindegy.

Maradnék első körben Nyuszinál, mert ugye elvileg hasas. Papíron is, meg a viselkedését elnézve is. Eddig is ásott alagutakat időnként, be is rendezte fészeknek, de általában rövid idő múlva betemette. De most már három komoly üreg is van. Biztos egy öt szobás lakást dobott össze, és kell a sok kijárat.

Ez még annál is durvább, csak rejtegeti.

Pedig kapott egy fialó kuckót is, de ez egy vadállat...

Tovább durvult ...

Karantén több, mint 20 nap után.

Fertőtlenítőszer függőség.

Kicseleztem a rendszert!

Mindenki ráizgult a durva vegyszerekre, meg az antibakteriális ragacsokra. Hát, én nem!

Két okból is.

#3 (én vagyok a #4  (feleség) ) nagyon bio volt, és annak idején mindenféle bio cuccokat örököltem tőle. Eleinte nem értettem vele egyet, de azért elhasználtam. Viszont amikor megszülettek a gyerekek, magam is olyan tisztító-, illetve fertőtlenítő szereket vettem, ami gyerek-, és környezetbarát. Mivel a kiszállítás drága volt, ezért akkora mennyiséget rendeltem belőlük, hogy ingyenes legyen. Így, még most, 9 év után is van bőséggel. Ott figyel a több zsugor ecet mellet (a faluban szinte mindenre azt használtam). Ezekről alapesetben ...

A gyerekek szerettek volna bunkert  építeni, én pedig dolgozni. Pontosabban befejezni a könyvemet, ami lássuk be, sokkal fontosabb, mint bármi más, főleg, amikor már tényleg az utolsó simítások vannak csak hátra. Természetesen megengedtem nekik, hogy olyan bunkert csinálnak, amilyet akarnak, ott, ahol akarják, és abból, amiből csak jól esik. (Az vesse rám az első követ, aki még pont azzal az eszköztárral nevel, mint március 16. előtt) Egy idő után azért megnéztem, mi lett az eredmény (egészen pontosan a századik gyere már, nézd meg légy szi' után).

Igen, az ott két kuka és egy paplan. És egy igazán jó anyuka azonnal kiszúrja a téglát is. Sőt. Már rég kisakkozta, hogy, ha a kis csimota megrántja a huzatot, akkor az bizony pont a ...

Eddig sem voltam az a shoppingolós, de amióta egy karton kefír, és egy ruhafertőtlenítő beszerzése után az alábbi a forgatókönyv, végképp megutáltam a procedúrát.

Miután haza érek:

1. Cipőt a ház előtt levenni.

2. Minden ruhát a mosógépbe betenni, kezet mosni, beindítani.

3. Hajmosással egybekötve zuhanyozni.

4. Felöltözni, hajat szárítani.

5. Az útvonalon visszafelé haladva fertőtleníteni:

kilincs, kulcs, kocsikulcs, kocsiajtó, ülés, kormány, pedál, sebességváltó, cipő, vásárolt cuccok, bevásárlótáska.

Fertőtlenítés alatt a fertőtlenítést értem, nem pedig az antibakteriális kencék, löttyök fújkodását.

Azért, hogy ez a folyamat egy lépcsővel rövidebb legyen, hoztam ruhafertőtlenítő spray-t, ...

Ijesztő az a gyűlölethullám, ami környéken söpör végig. Gyakorlatilag mindenki mindenki ellen. Óriási energiát fektetnek egy-egy "jól megkomponált" uszító posztba korra, nemre, rangra való tekintet nélkül. Uszít az egyszerű, uszít az elvileg tanult. Primitív módon vicsorog az utca legegyszerűbb embere, és az őt képviselő politikus. Gyakorlatilag mindegy, csak anyázni lehessen. Gúnyos, aljas, és rendkívül ostoba hozzászólások sora jelenik meg a kevés, összefogásra buzdító szöveg alatt. De a legszomorúbb, hogy számtalan Lesből Támadó Szárítókötél bujkál mindenfelé, akik csak arra várnak, hogy kiadhassák magukból egész eddigi életük nyomorát.

Íme néhány szép, nagy magyar példa.

"Tájékoztatom a lakosságot, hogy ...

Indulhatna most egy „me neither” kampány, hogy lélekben se gyötörjük azokat az Anyákat, akik most értünk állnak helyt emberfeletti erővel. Akiknek nemhogy arra nincs idejük, hogy lőjenek egy szuper, idilli képet a gyerekekkel, hanem esetleg arra sem, hogy egyáltalán időt töltsenek velük.

De nem csak ők vannak nehéz helyzetben, hanem még nagyon sokan, amibe bele sem gondolunk.
Mert mit csináljon az a Rendőr Anyuka, aki rendszeresen éjszakázik, és otthon az általános iskolás gyereke várja? Esetleg kettő.
Mikről posztoljon az Védőnő Anyuka, aki délután négyig dolgozik egy olyan településen, ahol, ha beüt a krach, a fél falut elviszi? Amibe bele tartozik a gondozottjainak a 90%-a is. Mert sokuk olyan „házban” lakik, ahol akár kilencen ...

Az ország hivatalosan is két részre szakadt. A maszkosokra és a rajtuk idétlenül vihogókra. Biztos vannak kivételek, de tegnap reggel a drogériában nem volt. Rajtam is jót mulatott két hetyke legényke, akik kedvesen egymás arcába fújták a cigarettafüstöt a parkolóban. A hecc kedvéért királynősen integettem nekik és köszöntem is.
Odabent inkább gúnyos, lesajnáló pillantásokat kaptunk, amint a kis gumikesztyűinkkel pakolásztunk a kosrainkba. Aztán egyszer csak az a tíz ember, aki az üzletben tartózkodott, egyszerre ugrott rá valamire, mint a keselyűk a friss döghúsra. Én már csak azért sem mentem utánuk, de természetesen majd megőrültem a kíváncsiságtól.
Miután meglett minden, amit kerestem (sőt, a fertőtlenítő mosóporból kettő ...

Mert sokak számára a home office baromira nem azt jelenti, amit a nagy többség elképzel.
A szép, világos, tágas nappaliban üldögélő üde arcú fiatal hölgyet, aki mögött ott a hatalmas üvegajtó, ami a kertre nyílik. Az asztalán van egy vicces feliratú kávésbögre, amit a kis csimotáktól kapott, és egy csokor friss virág, amit a kigyúrt testű apu szedett neki a kertben, a kiadós reggeli szex után.
Apu fehér pulcsiban (ami alól kilóg a lazac színű ing gallérja) ül a hatalmas terasz polyrattan ülőgarnitúráján, feltett lábakkal, kényelmesen. A lábfején természetesen most otthonosan egy kis mamusz van, valami kellemes, pasztell színű. Ő is szemtelenül jóképű.
Az ebédlő asztalnál ül a két kis bájos gyermek szép ruhában, tisztán, ...