Mert természetesen ott is lehet bérelni, nemcsak városon.

Albérlő egy csendes kis faluba vágyott, ahol békében alkothat. Úgy érezte, eljött a pillanat, hogy elhagyja a fővárost és vidékre költözzön. Nagyon vidékre. Olyan távol a város zajától, amennyire csak lehet. Az albérlet keresésekor egyetlen szempontja volt, hogy első látásra beleszeressen.

A Tulajdonosnő lelkesen ugrált Albérlő körül a költözéskor, de nemcsak ő, hanem Pali is, a Tulajdonosnő mindenese. Mindenese .

A házikó valójában a Tulajdonosnő házának a melléképülete volt, csak egy szép napon, az egyébként igen életrevaló hölgy, gondolt egy merészet. Elment a barkácsáruházba, vett egy tekercs nádkerítést, és szépen kihúzta a ház és a vityilló közé. ...

Mert ugye vannak a jók és vannak a mocskos rohadékok.

Na, ilyen szép felütés után akkor hadd mutassam be a magyar vidéki parasztság romantikus, egymáshoz fűződő  kapcsolatát. Olyan szép az, hogy sírva vigadnék rajta, ha nem egyedül lennék most itthon a gyerekekkel, és megtehetném, hogy borozás közben, dalban mondjam el.

Kezdem azokkal a gazdákkal, akik előtt le a kalappal most is és mindörökké. Ők azok, akik szerelemből csinálják, akik a szakértelmükre büszkék, és örömmel adják át a tapasztalatukat. Szerencsére több ilyennel is van dolgunk. Egyikük őszintén és szívből ad tanácsot, csak mert értékeli a megfeszített munkánkat és azt, hogy informatikusként, illetve közgazdászként bele mertünk vágni (fektetni...). Van a ...

Interjúk boldog emberekkel.

"- Olyan jó téged látni, mindig sugárzol! Szeretem látni, ha valaki boldog.

- Igen, szerencsére az vagyok, nincs okom panaszkodni.

Nincs oka, mert az, hogy ő ápolja a beteg nagynénjét munka, és két kicsi gyerek mellett úgy, hogy a testvérének van eltartási szerződése a nénivel, az csak egy helyzet. A testvére nem bírja az ilyesmit és hát neki is ugyanolyan rokona, kutya kötelessége gondoskodni róla. A testvére túl gyenge amúgy is, már régóta gyógyszerezi magát. Igaz, hogy ez az idő mind a kicsiktől megy el, sőt az is igaz, hogy a kicsik nem örökké lesznek 3-4 évesek, de a kötelesség az kötelesség. Jó, a férje iszik, de ki ne inna ilyen stresszes munka mellett. Persze, néha igazságtalan, de meg is lehet ...

Ez olyan magyar szokás. Ha neked van, akkor abból nekem is jár. Főleg, ha legalább szegről-végről rokonok vagyunk. Akkor is természetesen, ha nekem esetleg több van. De ha te barátom, vagyis kedves rokonom olyan helyre költözöl, ahová mások nyaralni járnak, akkor kutya kötelességed engem, illetve a családtagjaimat bármikor, amikor nekem az megfelel nyaraltatni/teleltetni/víkendeztetni.

Én sosem hívlak el magunkhoz? Na és? Nem én lakok olyan helyen, mint te! Én amúgy sem érek rá, én nagyon elfoglalt vagyok. De az, aki egy nyaralóhelyre költözik, az ne dumáljon nekem, hogy olyan rohadt elfoglalt. Mégis mitől lennél? Attól, hogy egész évben nyaralsz? Nem beszéltünk az elmúlt tíz éveben? Mégis mi a fenéről beszéltünk volna, amikor a dédi ...

"Bogika egy napon letörve ért haza szerelméhez, Sanyihoz. Sokáig nem is volt kedve beszélni, csak bezárkózott a fürdőszobába, befeküdt egy kád vízbe és csak pihent. Már jó ideje bent volt, amikor Sanyi utána ment a lánynak. Aggódva kérdezte, mi történt. Bogi krokodilkönnyek kíséretében mesélte el, hogy Zolika elment. Olyan borzasztóan fiatalon. Sanyi elképedt. Ismerte Zolikát, kedvelte őt és nagyon megrendítette a hír.

Pár nap múlva együtt készültek a búcsúztatóra. Bogika természetesen egyenruhában, Sanyi pedig öltönyben ment a rekkenő hőség ellenére. Úgy érezte, ennyit igazán megtehet Zolikáért. Koszorút is ő intézett, úgy gondolta, Bogikát sem terheli most ezzel, illetve ő is ki akarta venni a részét a ceremóniából, ...

Óvó néni boldogan tér haza a világvégi óvodából. Örömmel újságolja otthon, hogy egy hét alatt sikerült a gyerekeknek megtanulni a neveket. A férje csodálkozik, hogy ennyire kevesen vannak a csoportban, hogy egyetlen hét alatt mindenki megtanulta mindenki nevét. Ja, nem. Mindenki a SAJÁT nevét tanulta meg, és ehhez egy teljes hét kellett.

Mert nem olyan könnyű ám annak a kislánynak, akit mindenki Huginak hív megtanulnia, hogy az ő neve valójában Fernanda. Nünükének meg Eszmeralda. És ezek még a könnyebben feldolgozható nevek.

" És téged Efrike, téged hogy hívnak?"

" Há' Tibike!"

"Nem, Efrike, Tibike a testvéred. Téged hogy hívnak?"

"Enci!"

"Nem Efrike, Enci az anyukád. Neked mi a neved?"

"Tibike?"

Ezek nagyon vicces ...

Általános iskolás koromtól kezdve az érettségiig minden évzáró ugyanúgy zajlott. Sőt, nekem mindig kettő volt, mert még ott volt a zeneiskola is. Pont ugyanolyan hosszú és unalmas volt az is. Az igazgató nénik, és bácsik mindenhol nagyon szeretnek sokat beszélni. Negyven fokban is. Fülledt nagyteremben is.

A rémesen hosszú ünnepségek után a szüleim mindig elvittek bennünket fagyizni. Ilyenkor nem tölcsérben ettük, hanem kehelyben, sok gyümölccsel, tejszínhabbal, ostyából készült dísszel. Természetesen ünneplősben, a szülők is csinosan, anyukám sminkben, magas sarkúban. 20 évnyitó, 20 évzáró. Egy életre elég volt.

Tavaly az ottani faluban, a maroknyi gyerekkel nem volt ekkora cécó. De itt azért más. A városban két ...

Valószínűleg sokan úgy felszisszentek az utolsó kicsöngetés hangjára, mint azon igaz magyar férjurak, akik a blikket olvasgatva felpillantottak, és meglátták, asszonyuk épp tiszteletlenül bánik a késsel, és gondos mosogatás helyett a mosogatógépbe vágta azt.

Igaz, már a pünkösdi hétvégén is elözönlötték a nyaralók a tópartot úgy, hogy az utakon csak lépésben lehetett közlekedni, amit még ráadásul az is tetézett, hogy a kétnapos bezárt boltokra valahogyan fel kellett készülni, mert mi van, ha esetleg soha többé nem nyitnak ki.

Ráadásul a nyaraló tulajdonosok amúgy is izék, mert ahogy ideérnek, azonnal nekiesnek a fűnyírásnak, hogy szegény helyi erők délutáni pihenését megzavarják. Megy is a morgás a fészen emiatt, na ...

Nem is lehetnék boldogabb!

Falun élni egyszerűen tuti! Soha többé város, pláne nem nagyváros.

Az előző faluban eszembe sem jutott veteményeskertet művelni. Igaz, ott olyan kőkemény a föld, hogy nem is igazán lett volna szerencsés. Legalábbis számomra. A helyi erők természetesen tisztességgel gondozták kertjeiket. Miután gyerekkoromban megtanultam, korán reggel érdemes gazolni, amikor még harmatos a föld, úgy döntöttem, ezt a tudást soha nem szeretném kamatoztatni. Erre itt! Borsó, hagyma, retek, cukkini, koktélparadicsom, paprika, petrezselyem is zöldellik nekem. Minden nap nézem, hogy ki és mekkorát nőtt.

Emellett a virágoskertet is próbálom megszeretni. Vettem bele kövirózsát, mert abban hiszek. Nagyon cuki növény, letört róla ...

"Bogika imádta a kis házat a falu szélén, ahol lakhatott. Szolgálati lakás volt ez, és óriási segítség a huszonéves lánynak, aki akkor kezdte meg a nagybetűst. A kis ház maga volt a béke szigete, szomszédságában nem volt más, csak a temető. Ráadásul jó volt végre nyugodtan, kettesben lenni élete szerelmével, Sanyival.

A tökéletes idillt csupán egyetlen dolog zavarta meg időnként. Valahogy Bogika nem ápolt jó viszonyt az elektromos eszközökkel. Nála, ha a kávéfőző elromlott, az nem annyiból állt, hogy mondjuk nem főzött többé kávét, hanem az akkor úgy nézett ki, hogy a szerkezet egyszer csak ledobta magáról a tetejét, ami nekirepült a vázának, ami miközben darabokra tört, egy szilánkjával az ablakot is kitörte.

A ...