Ha valaki egy évvel ezelőtt azt mondja, hogy egy napon feltölt majd egy pár napos munka a faluban, háááát...

Minden hónap elején elkirándulok a fizetések, és egyéb olyan teendők miatt, amit jobb, ha én intézek. Először egyetlen napra mentem, és az út felénél lévő szülővárosomban szálltam meg. Gyilkos volt, így másodszorra két napra mentem, helyi ott alvással. Még így is nagyon húzós volt, ráadásul, akiket nagyon szerettem volna látni, egy estére tudtam csak összezsúfolni. Az egész egy nagy kapkodás lett csak, ráadásul váratlan dolgok mindig közbejönnek, attól meg csak ideges leszek, ha már nem tudom úgy átszervezni a programot, hogy minden, amit terveztem, beleférjen. Úgy döntöttem, három napra és két éjszakára megyek, ...

Nagycsoportos kislányom nagy lelkesedéssel készült, hogy a Föld napjára valami szépet készítsen újrahasznosított alapanyagokból. Úgy gondolta, wc papír gurigákból készítsünk fát. Miután én rendkívül ügyetlen vagyok, megvártam, amíg húsvét alkalmából a nagyszülők is képviseltetik magukat. Így aztán a fiam megmondta, hogyan kell barna színt kikeverni (olyan festék nem volt), a férjem kikeverte, én lefestettem a gurigákat a lányom segítségével, nagymama előírta, hogy a fának sárga homokon kell állnia, nagypapa pedig szólt, hogy ne ragasszuk a fát a sárga talpra, hanem tűzzük, mert úgy stabilabb lesz. El is készült a "pályamű", nagyon büszkén vittük szerdán reggel az óvodába.

Sok szép dolgot készítettek a gyerekek a ...

Egy szép múlt heti reggelen az iskola parkolójából hajtottam ki éppen, amikor egy gyermek egy nagyon természetes mozdulattal eldobta a szemetét. Kiszóltam az ablakon: "Ne haragudj, de elejtettél valamit." A fiú erre legalább olyan természetesen ordította oda: "Anyád!"

Bevallom, ledöbbentem, mert nem egy közönséges bunyevác, mondjuk ittas felnőtt volt, hanem egy gyerek, aki épp az iskolába igyekezett. Valamiért nem bírtam ki, leparkoltam mellette, és kiszálltam. A gyerek élvezte a figyelmet, és ordenáré módon röhögni kezdett (nem lehet másként megfogalmazni). Kértem, ha olyan bátor álljon meg. Miután flegmán hátrafordult, megkérdeztem, honnan ismeri az édesanyámat, és mi a konkrét problémája vele. A kölyök erre nagyon magas lóról ...

Azt gondolnánk, hogy a vásárlás egy viszonylag egyszerű folyamat. Az ember bemegy a boltba, leveszi a tejet a hűtő polcáról, odaballag a kasszához, kifizeti, hazaviszi. A vad keleten viszont ez nem ilyen egyszerű, lebutított történet. Több, izgalmasabb variáció is létezik.

1. Az ember bemegy a boltba, leveszi a tejet. Ezután megkéri a fiát/feleségét, hogy álljon le alkudozni a pénztárossal, amíg ő ellóg a szajréval.

2. Az ember bemegy a boltba, leveszi a tejet. Közli a kasszással, hogy előbb megissza, és ha jó, akkor kifizeti. Nem fogja kifizetni, mert majd azt mondja, szerinte rossz volt. Ő nem hazudik.

3. Az ember bemegy a boltba, leveszi a tejet. Közli a kasszással, hogy előbb megissza, és ha jó, akkor kifizeti. Ezután hetekre ...

Vasárnap reggel arra gondoltam, kirándulunk egy jót, hiszen újra és újra rácsodálkozom, milyen mesés környéken lakunk. (Végre!) Örömmel keltettem a gyerekeket, hiszen ők is szeretnek csavarogni, felfedezni. A legnagyobb döbbenetemre a fiam az ágy szélén hullatta a könnyeit. El nem tudtam képzelni, mi baja lehet vasárnap reggel. Mint kiderült, az, hogy hétfőn iskolába kell menni. Teljesen ledöbbentem, majd hosszas beszélgetésbe kezdtünk, hogy kideríthessem, mi a baj. Azért sem értettem, mert minden nap megkérdezem, milyen volt a napja, milyen élmények érik, és még sosem mondta, hogy baj lenne. Most is a szokásos válaszokat kaptam: mindenki aranyos, a tanító nénik kedvesek, a gyerekek kedvesek, minden a legnagyobb rendben.

Végül fordítottam ...

Beköszöntött (legalábbis remélem) a kertben kapirgálós időszak. Először van olyan udvarunk, hogy minden oldalról teljesen nyitott. A városi házban is voltak érintkezési pontok a három szomszéddal, de itt gyakorlatilag csak egy jelzés értékű valami választ el bennünket egymástól. Négy kertszomszédunk van. Ezt az előző faluban el sem tudtam volna képzelni. Itt viszont érdekes módon a legkevésbé sem zavar. Sem őket nem érdekli, hogy mit csinálunk, sem minket, hogy ők mit csinálnak. Ettől függetlenül mégis beszélünk egymáshoz, csak úgy.

A fenti és a bal oldali megkérdezte, hogy szuperál az automata fűnyíró. Legalábbis addig, hogy körbe tud-e tisztességesen menni a pályáján, hiszen nyírnia még nincs mit. Én délután egyszer ...

A hétvégén leruccantunk A Faluba, hogy a lányom részt vehessen a szerelme hatodik szülinapi buliján. Nagyon vártam magam is a kirándulást, mert őszintén kíváncsi voltam arra, hogy milyen érzés/élmény lesz.

Pénteken elutaztunk a szüleimhez, akik nagyjából félúton laknak. Szombaton tízórai után indultunk, mert a buli 12-16-ig tartott. A déli alváshoz szokott gyerekeim (főként az óvodás lányom) sorsa innentől meg is pecsételődött, de úgy voltam vele, hogy évente egy ilyen vad kaland belefér. Arról nem is beszélve, hogy már december óta készül a kisebbik erre az eseményre. Lamináltam a szülinapi meghívót, kaptuk, illetve küldtük a szerelmes leveleket, egyeztettük az esti videochat-ek időpontját, szóval ez egy nagyon komolyan ...

Az alábbi írás cselekménye kitalált történeten alapul. A benne megjelenő szereplők is kitalált személyek, valóságos személyekkel való mindennemű hasonlóságuk pusztán a véletlen műve!

Vegyünk például egy kis falut, valahol az Isten háta mögött, ahová kevesen látnak el. Vegyünk egy munkáltatót, aki közmunkásokat tart. Miután dübörgünk, így ezen emberek bére is természetesen bőséggel elég egy legalább négy gyerekes család tisztességes fenntartására. Miután a nagyobb részük szakképzetlen, így a nagyon is igazságos, tisztességes, jóval 100 000 Ft alatti fizu, amit egy nagyobb bevásárlás alkalmával el lehet költeni egy tisztességesen rohadt drága, igaz magyar üzletláncnál, igazi ajándék. Mert hát, miért nem járt valami ...

Akárki akármit mond, a falu, az falu. Hívhatják nagyközségnek, városnak, de ha mindössze pár ezer ember lakik benne, és észreveszik, ha valaki odaköltözik, az nekem falu és pont.

Itt is kb. annyi gyerek jár az oviba, mint az előző faluban, sőt, még az is lehet, hogy kevesebb. Annyi könnyebbség van, hogy elfogadják, hogy a gyerek nem ehet semmit, amit nem én viszek, és kész. Nincs olyan, hogy "egy kis krumplipüré mit árthat" vagy "egy kis morzsától, amit a pap bácsi a szájába tesz nem lehet baja", a nem az nem. A gyerekem számára a glutén az méreg, senki nem akar rábeszélni egy kis lazaságra.

Viszont mi az utolsó félévre csatlakoztunk be ebbe a csapatba. Négy év óvoda után a lányom nem onnan ballag, ahol eddig a fél életét ...

Mert a szolgáltatás nem csak a nagyobb városokban, de vidéken is egyre inkább komoly problémákkal küzd. Már a kisebb településeken sem olyan szívélyesek az eladók. Az előző faluban és környékén nem tapasztaltam ilyesmit, csak a szomszédos város kínai boltjában volt folyamatosan morcos az egyik eladó. A többi viszont annál kedvesebb, udvariasabb volt. Amikor még visszajártunk a városba, pont ez volt az egyik ok, ami miatt egyre kevésbé volt kedvem menni. Akárhová ment az ember vásárolni, mindenhol ingerült, frusztrált volt a kiszolgáló személyzet. Biztos megvan annak is az oka, de nem hiszem akkor sem, hogy a vásárlók tehetnek róla, bármi legyen is az.

Ez a falu azért más, hiszen közel van a fővároshoz, és az egész környék kedvelt ...