Az elmúlt néhány hét annyi helyszínen zajlott, hogy ember legyen a talpán, aki ezek után megválaszolja a "hovávalósinaktetsziklennit". Egyrészt elkezdődött a final countdown az iskolakezdésig. Első gyerek, első osztálya. Durva, hiszen most nyomtam össze a kórházban a feje mellett az ásványvizes palackot megfeledkezvén a létezéséről. Most meg ragasztom bele az öntapadós borítót a könyv hátlapja helyett a 104. oldalra a betűre, meg a képre. (Véletlenül persze és ugye azt már nem lehet onnan kiszedni, mert hozta volna magával az egész oldalt...) Viszont a készülődést el kellett hetekkel ezelőtt kezdeni, mert tudtam, közvetlen az iskolakezdés előtt arra már nem lesz idő.

Először is menni kellett a városba, hogy elkezdjük lezárni azt ...

Csak nem a fazékból és nem a gombóc. Egy megtermett, levágásra felhizlalt koca.

Történt ugyanis, hogy egy szép napon nagy örömség érte Kolontos Palkót és bajtársát Jocit. A gazda egy beesett, kizsigerelt kocát ajánlott fel nekik, hogy levághatják. Palkónak azért több esze volt, úgy döntött, nevelgeti még egy kicsit, hizlalgatja és majd csak akkor vágja le, ha már szépen kigömbölyödik és lesz rajta szalonna bőséggel. Ám azt nem tudta, hogy ez az állat csalafinta fajta és minden nap átszökött a szomszédba Bözse nénihez. Bözse néni szerette az állatokat, a disznótól sem undorkodott, de azt nem álhatta, ha a jószág a szépre súrolt verandáján napozik. Gyűlt, csak gyűlt Bözse néniben a düh, míg egy napon úgy elfutotta az ...

Ebben Briannek 100%-ban igazat is adok. Olyannyira, hogy minden ismeretlen férfit addig, amíg meg nem tudom a becsületes nevét csak Brianként emlegetek, ezzel is tisztelegve nagysága előtt...

Hétfőn ismét 60 állattal könnyebbek lettünk, nem kis harc árán. Az a bizonyos egyetlen vágóhíd már többször elutasított, amíg egy szűnni nem akaró megérzés arra késztetett, hogy újra hívjam fel és ajánljam fel, hogy a szállítást megoldom én. Azt gondoltam, kerül, amibe kerül, csak jól járhatunk, ha "elviszik".  A válasz őszintén meglepett. Közölte, 4 nap múlva jön ő, a saját járművével. Lehet, hogy nem illik, de nem érdekel, nagyon, de nagyon elégedett vagyok magammal. Soha életemben nem gondoltam volna, hogy valaha, hajnali 4-kor disznókat ...

Fiatal gazda vagyok. Azért lett a pályázatom témája a mangalica tenyésztés, mert hát a mangalica, az mangalica. Micsoda csodálatos hús, micsoda értékes szalonna! Micsoda egészséges zsírtömeg! Az olyan prémium hús egészségesen élni vágyóknak, sznoboknak, gasztrobloggereknek. Sőt! Az egy igaz magyar állat. Annak olyan az identitástudata, hogy érzik a szalonnája ízén is. Ennél magyarabb állat nincs is! Őshonos is, meg minden. Ráadásul igazán profilba vágó volt, hiszen a szakértőnk minden közül ehhez értett a legjobban. Csodálatos reményekkel, dollárjellel a szemünkben nekivágtunk. 20 koca, 60 koca, három kan, hajrá magyar őshonos hús, reszkessetek vágóhidak, jövünk!

Csókolom, innen a faluból hívom, van egy pompás, csupa ...

Volt az egyetemen egy ilyen tantárgyam. Érdekes volt, alapvetően a hallgatók előadásaira épült, de utáltam, mert a tanárnő egy igazi boszorkány volt. Az egyetlen, akit egyáltalán nem tudtam értékelni. Egyszer becsípve jött órára és azt hiszem, az volt az óra témájának hátterében, hogy arra gyanakszik, megcsalja a férje. Na, ennyit róla, csak a bejegyzés címe az, amit neki köszönhetek. Köszönöm Tanárnő!

Amikor elkezdtük ezt az egész mókát, nem sok beleszólásom volt semmibe, ugyanis a "szakértőnk" jelmondata az volt, hogy "asszonybeszéd, pipafüst!" Szóval ezzel a nem kicsit hímsoviniszta érvvel kellett volna csatába szállni, de sok értelme nem volt. Tudtam, előbb-utóbb eljön az én időm úgyis. Így is lett és a sok okos ...

Nagy kedvencemtől, a Guns and Roses egyik dalából idéztem. Nem véletlenül.

És akkor most hadd mutassam be végre a helyi munkaerőpiacot!

Amikor átvettük a telepeket az előző tulajdonosától, átvettük vele együtt az embereket is. Mármint azokat, akik addig megmaradtak. Ahogy nőttünk és ahogy fogtunk bele az újabb "üzletágak" kiépítésében, úgy vettük fel az újabb embereket. Alapvetően azt gondoltuk, jó a falunak, hogy itt fogtunk bele a gazdálkodásba, hiszen ezáltal munkahelyet teremtünk ott, ahol nincs sok lehetőség.

Azt már sokszor írtam, hogy itt alapvetően fóliáznak az emberek, sokan mellékállásban, de sokan kizárólag ezzel foglalkoznak. Nekik ugye nincsenek állandó alkalmazottaik, napszámosokat alkalmaznak és maguk is ...

... mint például a KRESZ használat és egyéb mellékles dolgok.

Bizony, dübörög a szedés, beszállítás és mindenki a túlélésre hajt. Ami mondjuk sokkal durvább, mint gondolnánk. Megkezdődött, vagyis inkább még jobban elfajult az ész nélküli közlekedés. Ez nem csak a száguldozást takarja, hanem a kanyarban az út közepén/másik sávban való közlekedést, majd persze a hozzá kapcsolódó kormány rángatást, valamint az egymást akadályozó parkolást is többek között. Azért azt feleleveníteném, hogy a termelőknek nagyon kiszolgáltatott helyzete van. Például, ha az uborka színe nem pont olyan, mint amilyennek valaki megálmodta, akkor nem veszi át a leszüretelt árut és az máris mehet az állatok elé, ugyanis akkor már kicsi az esély, ...

Nem is akármilyen döntéseket kellett meghozni az elmúlt hetekben. Sőt. Olyannyira nagyokat, hogy rögtön az első alól ki is bújtam. Az akkora volumenű volt, hogy inkább homokba dugtam a fejem és szkippeltem. Pedig volt annak már előszele is. Már akkor tudnom kellett volna (valamikor szeptemberben), hogy az nem lehet véletlen, hogy a óvodai télapó ünnepség dátuma még nem volt meg, amikor a ballagásé már fix volt. Gondoltam (ó én...!), hogy biztos azért, hogy a sok izgatott szülő tudja jó előre, hogy spóroljon a könnyeivel, hogy még arra is maradjon bőven. 

Aztán egy márciusi délutánon nekem szegezte egy anyuka a nagy kérdést...még pedig azt, hogy hol tartjuk a ballagást. Nagyon fejlett humorérzékem most sem hagyott cserben, és rá is ...

Egyszer az egyik fiú azt monda nekem, hogy furcsa számára az, hogy nem azt csináljuk, amit mindenki más, hogy kizárólag abból építkezik, ami van. Szó szerint és átvitt értelemben is. Minek veszünk alapanyagot, építőanyagot, ahelyett, hogy megnéznénk alaposan, mink van és csak azt használnánk fel. Itt szinte mindenki szégyenbe hozná MacGyvert. Nem viccelek. Íme a bizonyíték, hogy utat nem csak hagyományos módon lehet építeni:

Egy fürdőszoba felújítás alkalmával célszerű eltenni a levert csempét, hiszen sosem lehet tudni, mikor akarunk utat építeni vagy kátyút feltölteni belőle.

Remek építő/töltő anyag a méretes tégla- és betondarabok sokasága.

Az igazán méretes darabok ám csak az igazán jók! Mit nekünk egy új ...

Ha megkérdezik tőlem, hogy hová valósi tetszek lenni, az esetek 100%-ban hosszas gondolkodásba kezdek. Majd nagy nehezen kinyögöm, hogy hát most épp a Faluban lakom. Majd azt, hogy de a Szülővárosomban nőttem fel, hat évig tanultam a Mediterrán Városkában, majd éltem a Cityben, majd pár évet lehúztam a Városban is, ahol még mindig lakom fél lábbal, szóval, nem tudom, hová valósi vagyok. Mindenhol jó lenni kicsit, de sehol sincs otthon. A gyerekeket figyelem, hogy mi nekik jobban otthon és már a fiamnak is itt van. Nagyon sokáig a Város volt az otthon, hiszen oda születtek, ott élték első élményeik. Miután rendszeresen járunk haza, sosem szakad el onnan. Mindig az volt a haza. Múlt hétvégén viszont már ott kérdezte azt, hogy mikor megyünk ...