(May the force (4th) be with us, ha esetleg...)

Hiszen itt mindenki csupa erő, csupa izom!
És ezt most komolyan is mondom, csak semmi irónia. Lehetnek is (és egy férfi legyen is), hiszen még a hivatalnokok is keményen nyomják odahaza a fizikai munkát. Pár hete legnagyobb meglepetésemre a törvény egyik szolgálóját és védőjét láttam egy nem kis géppel közlekedni. Jól meg is lepődtem és ez látszott is rajtam. Olyannyira, hogy le is fékeztem, jól látok-e. Ilyet amúgy nem igazán szoktam csinálni, elég kínosan is éreztem magam, mert láttam, milyen furán néz rám. Azóta pedig nem volt alkalmam ekszkuzálni magamat.

Íme a nyilvánosan meg nem hirdetett verseny harmadik helyezettje:

Az ablakos csapat. Nekik köszönhetem a fantasztikus méretű ...

Tegnap az alábbi jelenetnek voltam fültanúja:

Néni kiabálva: Tyúkokat!

Bácsi kiabálva (bácsi töksüket és csak azért sem használja a hallókészülékét): Mit? Nyulakat?

Néni: Tyúúkokat!

Bácsi: Mit? Rudakat?

Néni: Tyúúúúkoooookaaaaat!

Bácsi: Mit? Juhokat?

Néni kétségbeesetten: Kooooootkotkotkotkot, kooooooooootkotkotkotkot....

Mert azért vannak itt vidám napok is. Pár hónapja például a pihenőben üldögéltünk, amíg a férfi szakasz kávézott a herélés szünetében. Arról beszélgettek, annak idején ki hová járt az iskola mellé. Ö. büszkén dicsekedett: Nekem egy füzetem volt három évig és az se telt be! Szerintük ezek csak szigorú tények, amik engem rendkívül szórakoztatnak.

Persze amikor a körülmények ...

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagyon naiv, romantikus lelkivilágú kislány, aki nagyon szerette a szép, múltbéli emlékeit. Számára az egykori pajtások mind ugyanazok a kamaszgyerekek voltak, ott, ahol felnőtt, semmi sem változott. Volt egy nagy szerelme neki annak idején. A Zenekar. Gyakorlatilag ott lett kislányból nagylány, ott töltötte azt a bizonyos kamaszkort, ott szeretett bele a zenélésbe, onnan tanult meg cifra káromkodásokat és ott látott mindenféle szövevényes szerelmi drámákat. A szülei amiben lehetett, mindig segítették a zenekart. Hol hűtővel a táborba, hol fizikai munkával, de valamivel mindig próbálták könnyebbé tenni a gyerekek életét. A legszebb évek voltak és a legizgalmasabbak.
Felnőtt korában is sokszor ...

"Tegnap a szokott módon, reggel hatkor felkeltem. Tornáztam, majd békében, nyugalomban elfogyasztottam a reggeli kávémat. Hajat is mostam, mert nagy nap volt a tegnapi, tudtam, 8 órakor két, egymástól 25 km-re levő városban kell lennem egyszerre. Ilyen azért mégse történik minden nap. Szépen felöltöztem, sminkeltem, mindeközben felkeltettem, megetettem a gyerekeket. 3/4 8-kor csuktam magam mögött az óvoda kapuját. Kellemes bizonytalansággal indultam el a szomszédos kisvárosba, hiszen csak annak a végén kell majd meghozni azt a döntést, hogy egyenesen vagy jobbra menjek tovább. A kisvárost elérni 7 perc, a vége maximum 10 percnyire van. Őszintén reméltem, hogy addig kiderül, szerződést kötni megyek vagy egy tonna más papírmunkát intézni, hogy ...

Még amikor buzgóságból elvállaltam a szülői munkaközösséget az oviban (a szülői végére úgy nekem is jöttek páran, hogy azonnal megbántam), azt gondoltam, viszek ebbe az egészbe egy kis lendületet. Ha-ha. Úgy is kellett nekem. Az egyik ilyen újítás a nagy mennyiség vásárlása utáni kedvezmény kérése volt. Néztek is ám rám, mintha teljesen bolond lennék. De nem annyira, mint amikor előálltam azzal az ötlettel, hogy karácsonyra könyvet vegyünk. Azt gondoltam, hogy vannak ezek a szép, illatos könyvek a száz legszebb várról, kastélyról, folyóról stb. Ezek tényleg gyönyörű könyvek, nemcsak informálódni lehet belőlük, hanem szemet is gyönyörködtetnek. Napokig nevettek rajtam, a városi félbolondon. Mennyivel jobb ajándék is volt a ...

Mert hiába írunk már ilyen sokat, hiába a paypal, simple, paypass és társaik, itt bizony a pénz az kizárólag susogós, meg csörgős formájú. A bankszámla az valami ördögtől való dolog, a bankkártya az csak egy idétlen találmány, az internetes rendelés csak utánvéttel az igazi. Utóbbi legalább elismert és létező.
Egyszer panaszkodott egy hölgy, hogy eltűnt 10 000 Ft a számlájáról. Engem kért meg, hogy vigyem be a Nagyvárosba a bankfiókba, hogy visszaszerezze. Ott szembesült azzal, hogy a tolvaj nem más, mint a tranzakciós díj. A fia ugyanis rendességből minden nap/minden alkalommal csak annyit vett le a bankszámláról a kártyájával, amennyi aznapra épp elég. Nem kellett túl sok idő a tetemes költség felhalmozásához.
Komolyabban ...

Tisztán emlékszem, amikor Édesanyám betöltötte a harminchatodik életévét. Sokkos állapotban álltam az ünnepi asztal mellett, próbáltam a lefelé görbülő számat felfelé kanyarítani, miközben szorítottam, hogy ne bukjon ki belőlem a hangos zokogás. Nagyon elkeserítő volt, hogy az én anyukám milyen iszonyú öreg. Elfogott a rettegés, hogy már alig van neki hátra valami. Miért szült ilyen öregen (27) gyereket? Hogy tehette ezt velünk? Nincs még egy gyerek, akinek kilenc évesen gyakorlatilag nagymamája van.

Huszonpárév múlva ismét feltekeredtem erre a számra. Az akkori főnöknőm töltötte be ezt a bűvös kort. Fiatal volt, gyönyörű, vidám és rendkívül okos. Teljesen véletlenül derült ki, hogy mennyi is az annyi, akkor is ...

Csak egy rövid kis színes.

Reggel futni voltam a focipályán. Mindig elképzelhetetlenül jólesik és felszabadítóan hat rám. Kisimultan, jókedvűen mentem haza, útba ejtve a tolvajkocsma melletti kisboltot. (Régen másként hívták, de miután Rikárdó a tőlünk lopott pénzből hozta össze a maga kis nyomorult fészkét, ez lett a ragadványneve.)
Szóval épp parkoltam volna le a kocsma elé, amikor megláttam Brendont, a Kaszás legényt. Hadd mutassam akkor gyorsan be. Ő az, aki kisírta, hogy hadd kérje el a fűkaszánkat, hogy annak a drága jó nagymamájának - akit épp úgy nem érdekelt, hogy lecsukják, ha nem fizet, mint ahogy a család többi tagját sem - lekaszálhassa a füvet, majd meg se állt vele Szegedig, hogy ott bérbe kaszáljon a mi ...

A címet Lali papa ihlette, az egyetlen, aki fizikailag volt jelen azon a bizonyos gáton...
Zajlik, pontosabban már le is ment a napraforgó aratás. Magam is vittem be kétszer mintát az átvevőhelyre, hogy ellenőrizzék a nedvességtartalmat. Egyik alkalommal, amikor a férjem vitte, egy igazán kemény legény a gáton beletúrt a mintába, fogával gusztusosan megtörte, majd egy elegáns mozdulttal beleköpte a dobozba, ami eközben természetesen a férjem kezében volt. Ő a tőle megszokott módon rezzenéstelen arccal tűrte, sőt azt is, amikor a kolléganő kézzel beletúrt ugyanabba a mintába és kicsit undorkodva húzta ki a kezét, hogy mi az a ragacs, ami az ujjához tapadt.
De beindult a keménykedés a faluban is, ugyanis keményen elkezdték hordani a sittet és ...

Múlt héten ismét csipkézés-herélés, oltás volt a kismalacoknál. Több, mint 90 malac van, de nem tudok neki örülni, mert lehet megint házalni velük. A múltkor ugye a kb. 50 db simán elment, de attól félek, lassan telítjük a piacot.
Szóval aznap, a csipkézés előtt megígértem az egyik apukának, hogy kimegyünk és megmutatom neki az állományt, mert kellene neki vágnivaló. 10 órára beszéltük meg, addig nekiálltam dolgozni. Negyed tízkor hívott a férjem, hogy át kellene szaladnom az állatorvoshoz két zsák malactápért. Át is szaladtam. Szó szerint szaladtam, ugyanis tíz percen belül itthon voltam úgy, hogy az édesapja még Ivót, a volt duroc kanunkat is megmutatta, hogy milyen jól viselik a gondját azóta, hogy már náluk van. Mint azt ...