Ha az ember elég jól elvan a hanyatló, rothadó nyugaton, megesik, hogy mindenféle "mocskos" gondolat furakodik a fejébe.
Elfogadás...fúj, micsoda perverzió...
Európa...jujj, undorító!
Szabadság...Hallatlan!
Élni és élni hagyni...én szégyellem magam az ilyenek hallatán!

Aztán, amikor túl sokáig van jó kedvű, nyitott, elfogadó, kiegyensúlyozott társaságban, nem érti, hogy máshol ez miért olyan lehetetlen. Miért kell minden áron ellenségkép? Miért születik újabb és újabb ősellenség, akit gyűlölni kell?

Ehh, mindegy. Lehet, hogy mindjárt törlik is a blogomat, ennyi szörnyű, alantas gondolat után.

Egyetemista voltam, amikor csúnyán összevesztünk páran, még gimis osztálytársak. Az egyik barátnőm akkor úgy kifordult magából, és kiabált dühösen velünk, hogy ha eszembe jut, azóta is rossz érzéssel tölt el. Fanatizmusa nem csökkent, és természetesen, nem vagyunk barátok. Akkor megfogadtam: soha, senkivel nem osztom meg a politikai nézeteimet. Ez többé-kevésbé így is van. Fél kezemen meg tudom számolni azokat, akikkel belemegyek egy ilyen beszélgetésbe úgy, hogy annak értelmetlen vita vagy kiábrándulás lenne a kimenetele. 

Még mindig tartom magam a jelen, kialakult helyzet ellenére is. Csak drasztikusan lecsökkent a fészbúk ismerőseim száma. Mára már szinte kizárólag a gluténmentes receptek úszkálnak az idővonalamon. Legalább ...

Végül is hová írjam meg, ha nem ide. 

Az úgy történt, hogy egy áprilisi délutánon barátokkal beszélgettünk többek között arról, hogyan szeretném megváltani a világot. Elmeséltem, hogy néha mivel játszom el gondolatban. Nevettem is, de ők nem nevettek, csak annyit kérdeztek, hogy akkor miért nem csinálom. Ugyan már! Jó is lenne, ha én csak úgy...

Aznap éjjel nem aludtam.

Másnap levezettem tíz órát, és mire hazaértem, már az utolsó részletig kidolgoztam a tervet. Napra pontosan kilenc hónapra rá, negyvenhárom webshopban elérhetőek voltak az írásaim, akkor még három, de most már négy nyelven: magyar, angol, német, spanyol. 
Volt itt közben minden: új cég alapítás, honlap készítés, fotózás, image kialakítás, szerzői ...

B. egyre kedvetlenebbül megy be munkahelyére, ahol rendre azzal zaklatják a kolléganői, hogy mikor lesz már gyereke. B. ezt, érthető módon, igen rosszul viseli. Főleg úgy, hogy hosszútávú tervei között egyáltalán nem szerepel a gyermekvállalás. Sem neki, sem az élettársának. Feltehetőleg ez a közös nevező is hozzájárul a harmonikus párkapcsolatukhoz.

Nem csak Julika és Marika nem érti, hogyan lehetséges ez, de Kincső, Bella, Norina sem. Mert gyerek nélkül nincs értelme az életnek. Úristen, ha lenne annyi millám, ahányszor hallottam már ezt. A gyerek az élet értelme. Pedig, ha "mindössze" annyi, akkor megette a fene. Azért a kolléganők a biztonság kedvéért próbálják B-t megerősíteni abban, hogy nekik is volt ilyen "önző ...

Az elébb olvastam, hogy:

" Tisztes család vagyunk, nem iszunk, nem dohányzik senki, unoka, gyerekek, nincs válás, családi házak, autók , nincs hitel, mindenki dolgozik,-csak úgy mondom- és jön egy ilyen!"

Ha esetleg itt covid, meg karatén sorozatok (a lányom úgy gyűjti a határozatokat, mintha muszáj lenne), megváltozott életkörülmények között valaki elfelejtené, miről ismerszik meg a tisztes. Ciki, mert ugye eddig simán azt hihettük, hogy a nem iszom, nem dohányzom, nem kefélek félre már elég. Ha! Meg még mit nem! Nincs onoka? Elkummantottuk a családi házat, és nincs jogsink? Ennyi...csúnya bukta, pedig kicsin múlott. 

Csak úgy mondom ...

Mielőtt elfelejtenéd. Az elvált, panelban lakó mindenedet.

Hogy hol olvastam? Az vicces: ...

A zuhany alatt álldogálva, több, mint egy óra magamra fordított idő után, azon gondolkodtam, hogy pontosan miket is vegyek majd a tartós élelmiszer csomagba. Ismét arra jutottam, hogy én inkább finomságokat küldenék a rászorulóknak, hiszen a legtöbben úgyis a szokásos dolgokat viszik majd: liszt, cukor, tészta, hasonlók. 

Eszembe jutott, egy időben mennyire nem szerettem az élelmiszer gyűjtést. Nem emlékeztem, hogy miért, csak valami rossz érzés fogott el, ha jöttek az áruházban, hogy vásároljak a rászorulóknak is. Mindig megtettem, de volt valami, ami miatt nem szívesen. Jobban szerettem ismerősökhöz elvinni, akikről tudtam, kinek adják majd oda. Bántott, hogy ilyen bizalmatlan vagyok, még ezen a téren is, de olyan erős volt ez az ...

Valahogy így is üdvözölhetnénk azt a fain gyomorgörcsöt, ami belénk áll újra, amikor valaki az iskola környékéről hív. Az ugyanis csak egyet jelenthet már megint: vigyed haza, és tartsd is otthon egész héten, mert Julika covidos, vagy várjál, nehogy letedd, ja Petike is, akkor, várjá' kedd, ja, bocsi jövő hét csütörtökig.
(Ma kedd van.)
Na, nem mintha a közutálatnak örvendő betegek, és még nagyobb közutálatot maguknak tudható szüleik helyében szívesen lennék. Hiszen, sokan már tavaly látták, hogy annak a kölöknek a szeme se áll jól, az olyan igazi covid mágnes. Lerí róla, hogy direkt megy a covid elé. Provokálja! Sőt! Keni magára az összes gyerek taknyát!
A szülő?
Há' láttad azt te már?
Az jó dolgában már azt se tudja, ...

– De jó lesz újra látni a lányokat – mosolygott a feleségére Feri –, el sem hiszem, hogy annyi év után együtt vacsorázunk. Emlékszem, mennyit nevettek...Főleg Dia! Na, ha ő rákezdett, azt a város másik végében is hallották.
Izgatottságában leejtett egy szelet húst.
– A híres Dia... – húzta el a száját asszony. – Biztos, hogy az egész estét velük akarod tölteni? Úgy értem…
– Tudom, hogy érted – szakította félbe ingerülten a feleségét. – Ezeket a lányokat hat évig edzettem, húsz évvel ezelőtt.
– Tisztában vagyok vele.
– Remek, akkor kérlek, fogadd el, hogy leülök közéjük a vacsora idejére. Utána magukra hagyom őket.
*

Dia érkezett elsőként a kis étterembe, amit egykori kosáredzőjük üzemeltetett. A ...

Kedves Cuki mamik!

Szuper dolog, hogy mertetek nagyot álmodni! Minden elismerésem, hogy nekivágtatok, és meg is valósítottátok azt! Legyetek nagyon büszkék magatokra, hogy ti amellett váltatok vállalkozóvá, hogy közben ellátjátok a babót, szaladtok manócska után, esetleg mindezt úgy, hogy a kis pocaklakó is a szívetek alatt van. Nehogy megsértődjetek, nem csúfolódok, csak kicsúszott.

Szóval csak az tudja, milyen ez az élet, aki benne van. Aki ugyanúgy megtanulta, hogy nincs este, nincs hétvége, legalábbis az első 5-7 évben ugye... Ti tudjátok csak igazán, mi az a stressz. Milyen az, amikor beüt a krach, pont akkor, amikor a gyerek lázas, megy a hasa, és lehányja a kosztümötöket tárgyalás előtt. Apuka ilyenkor nem ér rá, vagy mert ő ...

Vidáman hívtam fel a vitorlás webáruházat, hogy elcsacsogjak az ügyfélszolgálattal a kinézett vízhatlan táskáról, illetve a 12 V-os kávéfőzőről. Néhány csengés után bele is szólt a kicsit kelletlen hang.

–  Halló.
– Üdv! XY vagyok, lehetne pár kérdésem?
– Igen.
– A táskákkal kapcsolatban szeretnék pár dolgot tisztázni.
– Táskákkal?
(Miután ő nem mutatkozott be, és azt sem mondta, hogy "Ilyen-olyan webáruház, Józsika vagyok!", kicsit elbizonytalanodtam.)
– Nem az "Ilyen-olyan webáruházat" hívtam?
– De. 
(A hangszín végig ugyanaz.)
– Árulnak táskákat is, ugye?
– Igen.
– Nos, azokkal kapcsolatban lenne kérdésem.
– Igen?
(Ez nem kérdés volt, hanem inkább olyan megadó: jó, legyen, mondjad, ha már mindenképpen ...