Vasárnap betöltöttem én is.

Bevallom, vártam. Valahogy úgy éreztem, ez olyan különleges dolog. A negyvenes nők olyan klasszak.

"Te, az a nő már elmúlt negyven, és milyen jól néz ki!" Egy harmincasra nem mondunk ilyet. A harmincasoktól elvárjuk, hogy jól nézzenek ki. Szerintem a nők is és a férfiak is a negyedik iksz körül teljesednek ki. Az Ádámok még erejük teljében vannak, kezdenek egyre sármosabbak lenni, az Évák pedig végre túl vannak azon, hogy csak a gyerekükről beszéljenek. T/1-ben. Legalábbis illene...

Számomra amúgy is különleges ez az időszak. Pár hónapja végre kiderült, miért születtem erre a bolygóra, mi az én igazi küldetésem. Azóta gőzerővel dolgozom rajta, és annyit haladtam előre öt hónap alatt, mint ...

A nyaraló apukák élete nem csak játék és mese, főleg, ha a Balcsin nyaral a család, és minden álló nap menni köll a "srandra" is.

Mert, ha ott nyaralunk, akkor nincs kifogás. Minden nap pancsi és a vele járó horror.

Eleve úgy indul a történet, hogy anyu két órán keresztül pakol össze, ami pont elég idő arra, hogy Józsika és Misike, a két óvodás korú rosszcsont teljesen kikészüljön a várakozástól. Felváltva megy az eszetlenkedés meg hiszti. Apu úgy csinál, mintha az apartman tévéjét szerelné, hogy ne csak az a három rohadt mesecsatorna jöjjön be rajta, hanem valami számára is élvezhető. A haver mondta, hogy a hátulján kell valamit megbabrálni, és már jön is anyunak a sorozatos, neki meg az ingyenpornó csati befelé.

Anyu ...

Tegnap teljesen véletlenül egy brit tudósok által szervezett kutatásban vettem részt. A magyar sorban álló embert figyelhettem meg természetesen közegében, aktív időszakában.

Gyanútlanul érkeztem meg a posta épületéhez reggel, nyolc óra előtt három perccel. Utánam hatvan másodperccel érkezett meg az első önkéntes. Ahogy a fiatal postáslány kinyitotta az ajtót, én léphettem be elsőnek, ami így visszagondolva, kész csoda. Mondjuk annak fényében is, hogy udvariasan megfogtam az idősebb úrnak az ajtót, hogy be tudjon fáradni, amire ő úgy reagált, hogy sehogy.

Két levelet adtam fel, és két csomagot szerettem volna elhozni. Az első levél egy sima elsőbbségi. A második viszont ajánlott elsőbbségi küldemény merészelt lenni úgy, ...

Ha a nagy álmokat kipipáltuk, kezdhetjük a kisebbeket is megvalósítani. Azok is nagyon fontosak, hiszen örömet okoznak, feltöltenek. 

Mondanám, hogy nagy lendülettel vetettem bele magam én is, de nem igaz, csak úgy becsúszott egy-kettő az elmúlt hetekben. 

Az első, ami olyan katarzissal járt, hogy azóta is a hatása alatt vagyok, sőt egy hosszabb novella is született általa, a bányató volt. Soha nem fürödtem még bányatóban, sőt, nem is terveztem, mert valamiért nagyon féltem tőlük. Most egy nagyon mély, csodaszép tóval küzdhettem le ezt a démont. Igaz, amikor kitaláltam, hogy a gyerek úszószemüvegével majd nézelődök egyet odalent, simán bepánikoltam az alattam "tátongó" mélységtől. Hiába úszok jól, nem mertem egyedül a ...

Ez nem vicc, tényleg nem jutott eszembe cím, úgy összegubancolódtak a mondatok a fejemben. Ráadásul a füzetem az asztalon maradt, így napközben nem is tudtam rendesen jegyzetelni. A telefonba sokkal kényelmetlenebb szöveget írni, diktálni mások előtt meg nem szoktam. Ennyit a nyafogásról.

Nagyon különleges emberekkel találkoztam tegnap. Elképesztően inspiráló, üdítő, a hétköznapokból kiszakító személyiségük lenyűgözött. A férj szavait úgy ittam, mintha attól félnék, intellektuálisan szomjan halok nélkülük, a feleségből áradó nyugalom és harmónia pedig, a lelkemnek esett jól.

Lehetne is itt a történet vége, hiszen juj, de jó volt nekem már megint.

Rajtam viszont a találkozás végeztével először a bosszúság lett ...

Egyszer régen egy karibi úton, talán még a repülőtéren beszélgettem Palival a flow élményről. Tőle hallottam először a kifejezést. Úgy rémlik, utána egy könyvet is elolvastam, de abban már nem vagyok biztos, az is odalett sok más emlékkel együtt.

Néhány nappal ezelőtt a lányomék lángosozni mentek, és, hogy ő se maradjon ki, sütöttem neki gluténmenteset. Valamelyik blogger lánynak hála, pont olyan tökéletes lángost tudok magam is előállítani, mint amilyen az igazi balatoni. Levittem neki a strandra, majd amíg ebédeltek, vettem magamnak egy kávét a kedvenc helyemen. Magammal vittem a partra, leültem a parkban, és csak néztem azt a bizonyos megunhatatlan látványt.

Hétköznap, kora délután, azt hiszem, nem is kívánhatnék ...

Bevágta a durcit az egyik múzsám. 
Épp ma meséltem az egyik nagyon kedves, inspiráló, sikeres ismerősömnek, hogy szinte mindenki, akivel életem során találkoztam, a múzsám. A legkülönbözőbb emberek ihletnek meg, mégis vannak kedvenceim, illetve olyanok, akikről többször írok, mint másokról.

Pár hete rám jött a szokásos érzelmi kitörés. Gyorsan le is írtam, hogy például őt is mennyire megszerettem, milyen izgalmas a közös munka. Mármint az, hogy ő létezik, én meg mindenféle szituációs játékokat játszom vele. Erre fogta magát, és bevágta a durcit. Pedig most kértem, hogy áruljon el egy kicsit többet magáról, mert szeretnék szintet lépni, és komolyabb szerepeket rábízni. Erre...
Ha kicsit is ismerne, tudná, hogy a ...

2021-et írunk. Tombol a me too, valamint body shaming és a bullying elleni harc, de azért, ha bizonyos helyeken kimegy az ember a piacra, akkor előfordul, hogy a két hete nem látott ismerős azzal köszön, hogy "de meghíztál!" Szerencsére, a barátnőm válasza nem maradt el, de akkor is szörnyű történet.

Én családi körben kaptam meg nem egyszer a két szülés és az agyműtét után, állandó gyógyszerre ítélve, miközben folyamatosan küzdöttem a kilók ellen. Olyan kis aranyosan: pl. egy kis pociveregetés, hogy "nem így hagytunk itt a legutóbb". Persze, volt, aki csak simán közölte, hogy jól meghíztam, mintha én nem tudtam volna, hogy nem jönnek rám a szülés előtti ruhák. Amikor meg elsírtam magam, az volt a felháborodott reakció: most mé'? ...

Vannak ezek a negyvenes, dacos kamaszok, akik időnként frusztrációjukat mások szemgolyójának szurkálásával vezetik le. Csak úgy, mert éppen most ilyen napjuk van.

Pár hónapja egy igen gondos édesanya megállt az út közepén, amíg ő beugrott a boltba. Nem lett volna ezzel gond, ha az út szélén nem parkolnak sorra az autók. Centizgetve, szórakozgatva ki lehetett volna kerülni, de ugyan miért kell nekem bohóckodnom, amikor én szabályosan közlekedek. Apróság egy nyaktöréshez képest, de akkor is kellemetlen. Dudáltam, majd megnéztem, van-e valaki az autóban. Volt. Egy kicsi gyerek. Jó, szuper, akkor csak nem hagyják itt örökre.

Dudáltam. Anyuka (akkor még nem tudtam), kinézett, majd visszament a boltba. Dudáltam. Mikor anyuka készen volt, ...

Akárki, akármit mond, rohadt irigy nép vagyunk. A most olyan divatos kifejezéssel élnék: mindenre IS irigykedünk. Még a másik petefészek gyulladására is, ha azért az illető kapott a gyógyszertárban (ráadásul attól az elképesztően jóképű fickótól) ingyen széklettartályt. Soha nem lehet tudni, hogy nekünk, a gyerekünknek, esetleg az onokának mikor lett volna rá szüksége.

Az egy dolog, hogy képtelenek vagyunk a másikkal örülni, az tiszta sor. Miért tennénk? Minek örüljek annak, hogy a barátnőmnek jól megy? Nekem megy jól? Nem! Hát, akkor meg mégis minek kellene örülni? Vagy, ahogy egyszer a vonaton hallottam: olcsóbb lett attól a kenyér? Nem? Na, ugye! Akkor meg mitől lenne nekem jobb? Örüljön ő, engem meg hagyjon békén. Inkább ...