Az elmúlt hetekben robbanásszerűen megnőtt a fészbúk jelöléseim száma. Mármint nálam bejelentkezőké. A falu egy része most jött rá, hogy jaj de jól is ismer. Ez alapvetően nem lenne baj. Sőt, nem is baj. Engem ugyan nem zavar, mindenkit vissza is jelölök. Kivéve persze azt a parasztot, akinek egy évig kellett a sarkában járni, mire megadta a nem kis tartozását. Na, őt nem, és nem is értem, mit gondolt.

Viszont, ami a sok új "ismire", "barira" jellemző, azt hadd mondjam el dalban:

"Nem ismerlek, nem is beszéltünk, de bejelölsz, kell sok ismerős...

Visszajelöllek, nem leszek bunkó, és másnap jössz, pont szembe jössz,

De mikor meglátsz az utcán, nem is köszönsz!" Pamkutya

Na, ez viszont már fura. Innentől már nem is értem, ...

Még áltsuliban volt egy legjobb barátnőm. Gazdag lány volt, mindig mindent megkapott. Nagyon menő volt, mert ők minden nyáron mentek "Cseszkóba" és "Jugóba" is. Minden szart összevásároltak. Szüleim barátai "Törökbe" jártak, farmert, és lehetetlen mennyiségű rotringot venni. Nem voltam menő kicsit sem, de annyi rotringom volt, hogy minden nap másikat vihettem iskolába. Mi azonban nem jártunk ilyen vagány helyekre.

Anyukám egyik nővére Németországban alapított családot, őket látogattuk meg kétévente. Egyik nyáron ők jöttek, másik évben pedig mi ültünk be a Trabantba, és mentünk ki. Szerintem még mindig le tudnám róni azokat a bizonyos köröket Prágában, illetve Drezdában, ahol minden áldott alkalommal eltévedtünk. Már tudtam ...

"De! Az egyik testvérem."

Ez egy teljesen hétköznapi eset egy faluban. Ebben legalábbis biztosan. Nem egyszer jártam már úgy, hogy kiejtettem egy nevet, és kiderült róla, hogy a beszélgetőpartnerem testvére/unokatestvére/sógornője/anyja/lánya/testvérének az anyja. Inkább az a ritka, hogy ha két ember között nincs valamilyen rokoni kapcsolat. Mindig meglepődök éppen ezért, ha ezek után két falubeli házasodik össze. Szegről-végről gyakorlatilag mindenki rokon.

A fenti beszélgetés amúgy egy olyan nővel zajlott, akiről azt hittem, már tudom, kik a közvetlen családtagjai. Meg is lepődtem egy kicsit. Nem is olyan régen az egyik hivatalnoknak tettem egy nehezen félreérthető utalást arra, hogy akiről szó volt közöttünk, szerintem ...

Egyik reggel kiabálásra lettem figyelmes. Pontosabban csak hallottam. Az ingerküszöbömet nem érte el a helyzet, annyi futott át az agyamon mindössze, hogy biztos az utca végén lakó népes család üzemel rendeltetésszerűen. Be is mentem, tettem a dolgom, induláshoz készültünk a férjemmel. Pár perccel később ő is kiment az udvarra, majd jött is vissza. "Péteréknél üvöltözés van." "Ja, ők azok? Azt hittem, az utca végén van cirkusz." A férjem közben kiment az autóhoz, hogy belepakoljon. Amikor bejött megkért, hogy hívjam fel Péternét, és szóljak, az utca pletykásabb része kisereglett, és csillogó szemekkel fülel. Láttam én is őket, ahogy húzódnak egyre közelebb a házhoz, ahol a vita zajlott.

Nem szeretek veszekedést hallani, az ...

Mindössze hét hónap telt el úgy, hogy csak egy otthon létezett. Most újra kettő lett, és ismét hatalmába kerített az érzés, hogy akkor most hol is? Az egyik még nem, a másik már nem. Az egyikből tessékelnek kifelé, a másikba még nem akarnak beengedni. Van is, meg nincs is. Próbálom nyaralásnak felfogni ezt az átmeneti állapotot. Nem pakolok ki, csak a bőröndből öltözöm. Majd akkor rendezkedek csak be, ha úgy érzem, tényleg eljött az ideje a kicsomagolásnak. Addig csak oda gurítom a kis bőröndömet, ahová éppen sodor az élet.

Itt már behűtötték a pezsgőt. Pedig még elég korai, de mindegy, baja nem lesz, ha sokáig van hidegen. Mindenki kedvesen érdeklődik: Na, mikor költöztök?????

Bocs, de nem tudom.

Egy hétre jöttünk ...

Életem legszürreálisabb beszélgetésén vagyok túl.

Leültünk Vér Nénivel (néni ám a...), és a papucsával dumálgatni erről a konyhabútor szöszmöszről. A szociopata, pszichopata, magát szegény idős néninek tartó horrorfigura iszonyat beteges vigyorral hátradőlt és közölte: "maguk szerint, ha én elmondom a bíróságon, hogy 71 éves vagyok, a bíró majd azt mondja, ilyen idős fejjel ÉN vegyek egy új konyhabútort ????"

És röhögött. Önelégülten. Az én étkezőmben. Az én tetőm alatt.

Azt ugyan beismerte, hogy megállapodtunk, de a férjem is egy szarházi, mert tegnap előtt megkérték, hogy a múltkori után (amikor közölték, mégis viszik a konyhabútort), ugyan csinálja már meg a számítógépüket, és lám-lám, nem csinálta ...

Utolsó nap az iskolában/óvodában. Indultunk el a ház elől, és annak ellenére, hogy zsák utcában lakunk jelenleg, megszokásból azért belepillantottam a tükörbe, jön-e hátulról valami. Hát, jött.

Kétszer is odakaptam a fejem, hogy jól látok-e.

Aztán már száguldottak is el mellettem.

Azt hittem, az utca végéig meg sem állnak, de kiderült, a szomszéd lakatlan ház volt a célpont. Amilyen lendülettel estek neki a kert gondozásának, azt hittem, az új közmunkás csapat lett beállítva a lakatlan porták rendbetételére. Azonnal nekiálltak elpusztítani a már hatalmasra nőtt gazt.

Azért itt is megfigyelhető a széthúzás, és hogy bizony van egy-kettő, aki inkább csak nézni szereti a munkát.

Erre kétségbeesetten, ...

Na ez, viszont igenis falu jelenség, de legalábbis ennek a falunak mindenképp sajátossága. Mindent lopnak, amint kerítésen belül kerülnek, a messzire hangzó "van annak pénze" felkiáltással. Mert akinek szerintük van, attól szabad lopni. És ebben akkora az egyetértés napszámos, mezőgazdasági segédmunkás körben, hogy öröm nézni.

A beetetés úgy kezdődik, hogy megy a mézes-mázaskodás, meg a látványos nem lopás.

Ugye, írtam már sokszor, hogy lehúzott ablakkal, járó motorral, táskával az ülésen járok bevásárolni. Nem nyúl senki a másikéhoz. A szódás üveg tartójába beleteszem a pénzt, és úgy teszem ki az utcára. Soha, semmi nem tűnik el. Nem, így semmi sincs veszélyben.

Nagy pezsgőbontás volt, amikor a szemét gazdag ...

Amikor szembesültem azzal, hogy Mustafa Üzül bizony nem utalt, aggódni kezdtem. Miután ez alapvetően egy „sima” késedelmes fizetés, gondoltam, várok egy hetet. Nem volt könnyű, ideges voltam, mi lesz, ha ezek addigra fel is szedik a sátorfájukat és eltűnnek. Azt megnéztem, hogy kié a cég. Egy magyar és egy külföldi tulajdonosa van, 2016-ban alakult. Az adóhivatal oldalán nem szerepelnek egyik fekete listán sem. Viszont ennél több nem derült ki, még csak elérhetőséget sem sikerült hozzájuk szerezni.

Elmentem egy ügyvédhez, a konyhabútoros problémámmal együtt, és megnyugtatott, jó nagy sz.rban vagyok elvileg, hiszen ugye akárki jöhetett ezzel az erővel az állatokért, akárkinek kiadva magát. Persze, ok, ezen már túl vagyunk, hülyék ...

Hosszú ideje, konkrétan az egyetemi kollégiumi éveim kezdete óta figyelem a modern társalkodónők lázas buzgóságát. Mert hívhatjuk őket barátnőknek, attól még nem azok. Egy alá-fölé rendelt viszony soha nem lehet barátság, és nincs annyi idő, ami ezen változtasson. Dolores Claiborne-t is megszerette asszonya, és viszont, és igazán szívbemarkoló az egész történet, de akkor is. Dolores egy cseléd volt, és olyasmiket is meg kellett tennie, amire más képtelen lett volna/lenne.

Így van ez most is. Csak itt a Barátnő (a nagyságos asszony) nem csenget, hanem átkarol: elugrasz ma te a gyerekért? Imádlak érte! Ja, amúgy vettem neked egy cuki táskát, szerintem jól állna.

Az Öribari (a társalkodónő, nevezzük inkább így), pedig örül, ...