Persze, tudom, gyakorlatilag közhely már ez is. Attól függetlenül akkor is, még mindig uralkodó életérzés. Ez valahogy stabilan kapaszkodik, nem ereszti el ezt az országot. Bár az ilyen kijelentésekkel is csínján kell bánnom, ugyanis pár hete egy ismerősöm kitett az idővonalára valami kirohanást a panaszkodásról, amire odaírtam (ezért nem szabad soha kommentelgetni), hogy "meg ne kérdezd egy magyartól, hogy van, mert még képes és elmondja". Erre aztán több se kellett néhány számomra teljesen ismeretlen embernek, azonnal magyargyűlölő lettem. A zsidóbérencezést azért nem vártam meg, gyorsan töröltem az írást. Basszus. Ne már! Ez egy iszonyú régi "vicc". Tizenhuszon éve mondta egyszer valaki arra a történetemre, hogy amikor az USA-ban, ...

Régóta érik ez a bejegyzés, csak nem is tudom, hogyan fogalmazzam meg úgy, hogy véletlenül se legyen bántó, főleg úgy, hogy nagyon megérint ez a téma.  Többször mondtam már, hogy az emberek legnagyobb többsége közmunkás, sőt olyan is van, akinek a kifejezetten jó munkahelye egyszer csak közmunka lett. A bére pedig természetesen arra a szintre zuhant, noha sem a munka, sem a mennyisége, sem a követelmény nem változott. Ennek megfelelően az életszínvonal is meglehetősen alacsony. Ennek persze számunkra sok előnye is van, mert azok a szolgáltatások, amikért pár éve még igen borsos árat fizettünk, most annyiba kerülnek, hogy időnként visszakérdezek, hogy biztos? Ez persze alapvetően elég szomorú és igen mély társadalmi problémákat ...

Még egy hete sem lakutunk itt, amikor elkezdtek záporozni a kérdések, hogy naaaaaaa, van már barátnőd? Van már olyan család, akivel összejártok???? Zavartan próbáltam hárítani, hogy ja, hát olyan cuki mindenki, nem is tudunk választani, ki legyen a legigazibb öribari életre halálra...

Egy dolog nagyon beárnyékolta az anyósoméknál tett látogatásokat. Az átjáróház. Anyukám is utálta a tanyavilágban mindig, amikor egyszer csak ott állt valamelyik szomszédasszony az ajtóban, hogy szevasz Gabikám, jöttem! Nem volt ez és nincs is most sem másként anyósoméknál sem. Jönnek, leülnek, esznek, isznak. Akkor is, ha éppen vendégek vannak a háznál. Sőt. Akkor igazán. Potya tizi, potya ebéd, potya uzsi, potya vacsi, egy kis feles, egy kis ...

Vagyis egy kacsa:

Ez a kép fogadott bennünket reggel, amikor felhúztuk az udvarra néző redőnyt. Egy kacsa, aki a háztetőn hesszelt. Ki is mentem megnézni, mert attól féltem, hogy nem gondolta ő ezt át annyira és esetleg bajban van, nem tud lejönni.

De nem tűnt annyira kétségbeesettnek. Kicsivel később, már ott sem volt. Szóval lehet, hogy ez bevett szokás a szomszéd néni baromfijainál.
Gyerekkorunkban teljesen természetes látvány volt a környékünkön Misiék kutyája, aki a háztető gerincén egyensúlyozott vasárnap délutánonként. Mi legalábbis akkor láttuk, mert olyankor vittük a kutyáinkat sétálni. Misinek nem kellett vinnie az övét, mert az a kutya a magasság szerelmese volt. Lehet azért, mert amúgy nagyon kicsi termettel ...

Múlt héten egyik nap én vittem a gyerekeket reggel. Olyan messze tudtam csak leparkolni éjszakára, hogy inkább gyalog mentünk, mert amíg a kocsiig elsétáltunk volna, annyi idő alatt az iskolába is odaértünk. Így történhetett meg, hogy összefutottam egy anyukával, akivel nagyon szeretek beszélgetni, mert igen kivételes nő. Egyrészt ő az, aki számomra megtestesíti az igazi falusi feleséget és édesanyát, másrészt mégis ő az, aki ennek ellenére mégis kilóg a sorból. Ő az aki dacára annak, hogy egy nagyon szűk világban él a többiekhez hasonlóan, mégis rendkívül széles látókörű, nyitott. Biztosan köszönhető ez páratlan intelligenciájának, élni akarásának, rátermettségének és rendíthetetlen hitének, ami átsegíti mindazon, ...

"We're building it up
To break it back down
We're building it up
To burn it down
We can't wait
To burn it to the ground"

Az egyszer fent-egyszer lent már lassan óránként váltakozik. Nyilván hozzájárul a vizsgák rohamos közeledése is, de ha nem jógáznék most már napi szinten, szerintem nálam is elszakadna a cérna és bemennék az ajtón akkor is, ha épp jönne kifelé valaki. Most éppen az piszkálja fel a lelkivilágomat szinte napi szinten, hogy látom a csatornázó munkásokat, hogy milyen iszonyú keményen dolgoznak. Ragadnak ettől a rettenetes sártól és szünet nélkül güriznek. Nem lógnak, nem kummantanak, hanem csinálják folyamatosan. Közben kedvesek, figyelmesek és minden egyes nap (!!!) úgy mennek "haza", hogy csacsi-ragyi rendet vágnak maguk ...

Valamikor tavaly, amikor már kijött a jó idő, Rikárdó egy reggel riasztott. Gyorsan zárjam be a telepeket, mert az adóhivatal emberei a faluban vannak. Értetlenül kérdeztem vissza, hogy vajon mi az összefüggés a kettő között? Egyrészt, nem tudok arról, hogy bármi takargatnivalónk lenne, másrészt azt gondolom, hogy ha az adó/vámhivatal be akar menni valahová, egy zárt kapu nem fogja visszatartani. Rikárdó ostobaságánál jobban már csak az lepett meg, amikor valaki egy könnyed beszélgetés közben elfeledkezett magáról és kicsusszant a száján, hogy "titeket amúgy is nehéz lenne megfogni, még az alkalmazottak is be vannak jelentve." Emlékszem, hogy megállt bennem az ütő, hogy akkor ezek szerint ennek már utána is jártak. Akkor még kilenc ...

"Nagymama! Nem láttad azt a kis dobozt, amire az volt írva, hogy elesdé?"

"Fogd be a szád fiam és inkább gyere, segíts kikergetni a sárkányt a konyhából!"

A környékbeli kisonokák többségének megvan az ilyen-olyan dobozkája. A szomszéd lepattantabb városka kész Narnia. Ott szinte mindenkinek van kulcsa az átjáróhoz. Éppen ezért, amikor valaki indokolatlanul lassan megy előttem, tudom, nagy ívben célszerű kerülni,  mert épp sárkányt kerget a sofőr. Van, aki megteheti, hogy több pénzt invesztáljon a projektbe, de van, aki a házi készítésű módszerekben hisz. Feltehetőleg a határ közelsége csak még jobban rásegít a sikeres utazásokhoz Wonderland-be. (Mondjuk a múltkor láttam egy zebrát kocsi elé befogva. Akkor azért én is ...

Ebben a kedves kis faluban nagyon fontos szerepet töltenek be az anyák. Hősiesen küzdenek nap, mint nap az igazság bajnokaként. Tűrik, amit kiszabott rájuk az élet, alázattal viselik sorsukat. Ha kell harcba szállnak más anyákkal, még akkor is, ha kicsiny gyermekük már éppen felnőtt, de ha úgy érzik, igazságtalanság érte őket, nekimennek annak a csúnya haszontalan másik édesanyjának, hogy ugyan tegye már rendbe azt a gyereket. Ha egy csalfa feleség egy ártatlan fiúgyermekre veti ki hálóját, hát az az anyuka sem tűri ám azt csak úgy szó nélkül, hogy bajba sodorják az ártatlant.

Ennek ellenére vagy éppen ezért minden nap vagy ezerszer foglalja díszes mondatba valaki egy édesanyának a szent nevét.
Egyszer Emesével hosszú busz útra ...

Karácsony közeledtével azzal az ötlettel álltam elő, hogy idén az legyen az ajándék, hogy nyugiban töltjük valami szép helyen a szilvesztert. Egyből egy vízparti wellness szállodára gondoltunk. Aztán beugrott, hogy ilyenkor az összes szállás teltházas és a legtöbb, aki megteheti, hogy ott legyen, kényszeresen kivagyiskodik. Rájöttünk, hogy ez viszont nagyon nem hiányzik. Aztán beugrott. Hiszen most költöztünk oda! Akkor viszont nem is kell más, mint egy asztalfoglalás a kikötőben, így legalább Bundzsi sem érzi magát olyan elhagyatottnak.

Így is tettünk. Vicces volt, mert a kikötő éttermében úgy döntöttek, aki nem foglal el egy egész asztalt, azt összeültetik másokkal. Így kerültünk össze két idegen házaspárral, akiknek ...